Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Horváth; Pál: Vergleichende Rechtsgeschichte. Wissenschaftsgeschichte und Methodik (Ism.: B. Kállai István) 838/IV

839 TÖRTÉNETI IRODALOM Murarik Antalra, aki a magyar és a szláv jog összehasonlító analízisét adta. Ez a kezdeményezés azonban a 25 éves ellenforradalmi korszakban nem nyert támogatást. A kérdésben a magyar jogtudomány utolsó negyedszázados fejlődése hozott fordulatot. A marxista jogtudomány megszilárdulása a történeti jogtudomány fejlődésének új korszakát hozta. A jogtörténetírás összehasonlító tendenciájának egyre fontosabb, meghatározó tényezője lett a szocialista országok kutatómunkája. Új életre kelt a népek és a nemzetek jogfejlődésének, valamint e jogfejlődés általános összefüggéseinek a vizsgálata, amelyre a marxista jogtudomány figyelmünket irányítja. A változás különösen a szocialista jogtörténetírás kialakulásakor feltűnő, amikor újból megjelent a leíró jellegű „általános jogtörténet". Az összehasonlító jogtörténeti módszer nélkülözhetetlen feltétele az analízis, ami a történeti értékű forrásanyag nélkül nem végezhető el. Ebből ered a felismerés: a komparatív vizsgálat kiegészíti a konkrét történeti kutatásokat, szoros összefüggésben áll a pragmatikus módszer tárgyát képező forrásanyaggal és a források hitelességével. A jogtörténeti analízis ugyanis a gazdaság- és társadalomtörténet adatainak egész skáláját feltételezi, amelyek a jogi szabályozással együtt az adott korszak hiteles történeti bizonyítékai. A szerző hangsúlyozza, hogy a történeti és a jogtörténeti források nem mindig azonosak, szűkebbek vagy tágabbak lehetnek. Az írott történeti források megjelenése a jogtörténetírásban speciális módszerekhez vezetett, amelyek visszahatottak a történettudomány fejlődésére is. Jellemző példa erre a meghatározott társadalmi-gazdasági fejlődést tükröző írott jog megjelenése. A beható jogtörténeti analízis kimutatja, hogy a jogi normákat egy bizonyos cél elérésére hozták. Ennek ellenére különösen az újkori kutatásoknál a történettudomány néha nem szentel a törvényekben lefektetett jogi normáknak olyan figyelmet, mint a korábbi évszázadokban. Gyakran a kodifikált normákat sem vizsgálják arra hivatkozva, hogy az adóügyi, gazdasági, statisztikai, könyvelési stb. történeti források megbízhatóbb adatokat szolgáltatnak, mint az egzakt jogi dogmatikai meghatározások vagy az intézményi szervezetet tartalmazó törvénykönyv. Szerző szerint ez néha megengedhető, a törvények vizsgálata azonban hozzásegít a kontinentális összehasonlítás elvégzéséhez. Elég a Code Civil-re vagy a polgári törvénykönyvekre utalni. A tudománytörténettel logikai összefüggésben álló összehasonlító jogtörténeti metodológia érintkezik a filozófiával, a jogi, a gazdasági és a történeti tudományokkal. Erre a marxista jogtudomány hívta fel a figyelmet, hangoztatva a komplex (jogágak, intézmények, funkciók, terminológia, jogeszközök, recepció stb.) összehasonlítás szerepét. A szerző az intézményekre koncentrált összehasonlító vizsgálatok pozitív tapasztalatait ismerteti. Hangoztatja, hogy az intézményi összehasonlító módszert a jogtudomány ma már nem nélkülözheti. Elveti a minden időket túlélő „örök intézmények" gondolatát. Szeretné felhívni azonban a figyelmet a jogfejlődésben mutatkozó konstans elemekre, amelyek az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelnének. A funkcionális összehasonlítás fontos szerepet játszik a társadalmi-gazdasági nézőpont fejlesztésében. Ma már tudjuk, hogy sem az egyes intézmények, sem a jogfejlődés folyamata nem redukálható egyedül az állami funkciókra. A szerző fellép ugyanakkor a funkcionális összehasonlítás határainak kiterjesztése ellen. Ezt csak akkor tartja jogosultnak, ha azokat a társadalmi-gazdasági viszonyokat is vizsgálja, amelyek között az analizált funkciók megvalósulnak. Olyan intézményfunkciók azonossága, amelyek különböző jellegű társadalmi érdekeket fejeznek ki, csak formális analógiákhoz vezethet. A funkcionális összehasonlítás feltétele tehát az azonos vagy közelálló társadalmi médium. Ezek ellenére csaknem kimeríthetetlenek a funkcionális összehasonlító módszer lehetőségei. B. Kállai István