Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vosztocsnaja Jevropa v drevnosztyi i szrednevekovje (Ism.: Bartha Antal) 825/IV

826 TÖRTÉNETI IRODALOM népnévnek „ba" betűs alakjának szóközepén „gain" áll, ami viszont a baskírok nevéből hiányzik. A baskírok és a magyarok népneve lejegyzésének ezt a grafikus különbségét nehezen tudhatjuk be elírásnak. Örömmel olvastuk volna a kiváló lengyel tudós eligazítását ebben a kérdésben. A. P. Novoszelcev szellemes tanulmánya a bibliai Ararát földrajzi színhelyét határozza meg. A Kis Kaukázus legmagasabb hegyének török neve Agri-dag, óörmény neve „megsz Maszisz". Az utóbbit a szerző a középerzsa „maszisz"; legnagyobb jelentésű szóból vezeti le. Az óörmény irodalomban a Maszisz nem azonos a bibliai Araráttal. Minden nép epikája nyelvi anyagával azonosul, állapítja meg a tanulmány szerzője. A pogány örmény mondákban a Maszisz a pogány héroszok — visapok lakóhelye. Éppen ezért a Septuagintát fordító örmény teológusok az 5. században nem nevezték Ararátnak a Masziszt. Az örmény teológus fordítók a számukra ismeretlen földrajzi neveket meghagyták eredetiben. Egyebek közt az Ararát föld, Ararát királyság fogalmakat nem tudták lefordítani. Arról nem voltak ismereteik, hogy a középkori Örményország az egykori Urartu helyén fekszik. Az özönvíz mondája mezopotámiai eredetű. A korai bibliamagyarázók azokat a hegyeket — nem egyetlen hegyet - tekintették Ararátnak, amelyek északról határolják a mezopotámiai síkságot. A. Novoszelcev megállapítja, hogy a kaukázusi Maszisz és a bibliai Ararát különböző fogalmak voltak. Azonosításuk nem örmény egyházi körökben következett be. V. Tipkova-Zaimova bolgár szerző azt vizsgálja tanulmányában, hogyan alakult Bizánc Duna menti határvidékének etnikai sorsa a 11-12. századok folyamán, miután Bizánc meghódította Bulgáriát, és határait ismét kiterjesztette a Dunáig. Az első bolgár állam all. század elejéig Bizáncot is védelmezte a Dunán túli sztyeppékról támadó nomádoktól. Ali. század elejére a bolgár etnogenezis befejeződött. Bolgárok éltek a Dunától északra is, bár ott a lakosság vegyes etnikumú volt. A bizánci hódítás kettészakította a bolgárságot, Dunától északra a bolgár etnogenezis folyamata lelassult. A bizánci határvédelem tehetetlenségét látván, a Duna két partján élő bolgárok maguk kezdték szervezni kapcsolataikat a türk népekkel. A bolgárok magukhoz telepítették a türk csoportokat, vegyes etnikumú városok, falvak és szállások alakultak ki. Tipkova-Zaimova megállapítja, hogy a jelentős arányban betelepedő türkök ellenére, az északkeleti határvidéken nagyon kevés a türk eredetű földrajzi név. Román helynév pedig egyáltalán nem fordul elő. Ennek magyarázatát a szerző abban látja, hogy a nem bolgár lakosság csak rövid ideig élt a Duna menti határ területen. A bolgár állam visszaállítása után a kérdéses területet a kútfők bolgárnak nevezik. A sztyeppei népek támadásai azonban nem szűntek meg. Tipkova-Zaimova úgy látja, hogy a Dunától északra fekvő sztyeppéról azért folytatódhatott a támadások sorozata, mert ez a katonailag fontos terület nem kapcsolódott elég szorosan a bolgár államhoz. H. Lowmianski az orosz bojárság eredetét vizsgálja tanulmányában. Keleti szláv környezetben már az államalapítás előtt voltak bojárok. Az orosz bojárság történetének van egy korszaka, amelyik még a törzsi viszonyokba megy vissza, és van egy másik korszaka, amelyik az államiság korát jellemzi. A probléma historiográfiájában két elvi álláspont vitatkozott. Az egyik azt vallotta, hogy a törzsi és a későbbi fejedelmi kíséret felső rétegéhez tartozó bojárságnak nincs, illetőleg alig van köze egymáshoz. A másik nézet hívei úgy látták, hogy a törzsi és a fejedelmi bojárság összeolvadt. H. Lowmianski a két korszak bojárságának genetikai kapcsolatát valószínűnek tartja. A neves lengyel tudós híve annak a felfogásnak, hogy a bojár szó a türk boilu származéka. A bolgártörökök vezették be a balkáni szlávok körében, a bolgárszlávoktól terjedt át a fogalom a keleti szlávokhoz. Lehetségesnek tartja, hogy a 866/67 és 911 évi kijevi-bizánci egyezmény szövegének bolgár nemzetiségű fordítója terjesztette el a bojár szót a keleti szlávok körében. L. Havlik csehszlovák történész elméleti tanulmánya, az európai és az elő-ázsiai feudalizmus genezisének tipológiáját vizsgálja a szláv népek történetével összefüggésben. A szerző lényeges megállapításai a következők. A feudalizmus tipológiai hasonlóság, egység, amelyik különböző népek konkrét változataiban jelenik meg. A változatok függvényei azoknak a gazdasági-társadalmi feltételeknek, amelyek közepette a feudális viszonyok keletkeztek. Az európai feudalizmus genezisében két fázis és három típus van. A tipológia a fejlődés gyökereit és nem a folyamatot mutatja be. A szláv népek körében a feudalizmus genezisének következő fő jellemzőit csoportosította a szerző. A szlávok a római-germán és a nyugat-európai területek között elhelyezkedő régióban éltek. Az évszázadokig tartó szláv migráció során a szlávok türk, iráni, balti és finnugor népekkel keveredtek. A szlávok feudalizálódása időben és típusban eltérő volt. A Kijevi Oroszország és Morávia sajátos