Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
A MOHÁCSI CSATA ËS ELŐZMÉNYEI 77 részesültek,6 0 mégis ez utóbbiak általában felülmúlták a banderiális zsoldosok többségét. A baj ugyanis az volt, hogy az évi 14—16 ft-os zsoldból megélni nem lehetett, a banderiális sereg zöme tehát nem lehetett valódi, azaz hivatásos zsoldos, még akkor sem, ha a források rendszeresen annak nevezték őket.6 1 A zömük a nemesi családok fiatalabb fiaiból került ki, akikre a nemesi felkelés elrendelése esetén nem jutott a hadbaszállás kötelessége, hiszen a nemesi háztartásokból csak egynek kellett katonáskodnia.6 2 Az egyetlen tényleges jó ebből a rendszerből csak az volt, hogy az országnak legalább elvben egy olyan mozgósítható hadsereg is rendelkezésére állott, amely többé-kevésbé értett a hadi mesterséghez, amelynek szabályos szervezete volt, tisztek és kapitányok vezénylete alatt, és amelyet szükség esetén az országhatáron kívül is fel lehetett használni.6 3 És mivel nyilvánvalóan megfelelő, de a felkelő nemesnél mindenesetre jobb fegyverzettel is rendelkezett, feltétlenül minden szempontból jobb volt a nemesi felkelésnél. Mozgósítása azonban ugyanolyan nehézséggel járt, mint a nemességé. A banderiális hadrendszer ilyetén kialakítása 1498—1500 között történt. Ε rendezés értelmében az egyháziak - tekintettel tizedjövedelmeikre és birtokaikra - meghatározott számú katonát voltak kötelesek állítani, míg a többi birtokos jobbágyai száma alapján állított katonát, mégpedig úgy, hogy az 1498:22. tc.-ben név szerint felsorolt főurak saját zászlójuk alatt vezették zsoldosaikat a háborúban, míg a nemesség nagy részének birtokai után a megyék fogadtak katonákat. A rendelkezés szerint a jobbágytelek után fizetendő egy forintos rendkívüli adót megosztották: többnyire 50, néha 60 dénárt subsidium címén a király kapott, és az ő adószedői kezelték, míg a maradékot „pecunia exercitualis" néven lyaiak ez a bandériuma 50-77 főt tehetett ki. Dl. 26161. - Itt jegyezzük meg, hogy elképzelhető az is, hogy ennek a hadfelszerelési, ill. fizetési rendszernek a gyökerei Mátyás, esetleg Zsigmond idejére mennek vissza. A zágrábi káptalan 1481. évi összesen 6704 ft jövedelméből 482 ft 77 d. „de exercitualibus et lancealibus" származik. Zágrábi kpt. lt. Loci ered. ser. 2. nr. 209. (Archiv Hrvatske). (Az adatot Engel Pál barátom bocsátotta rendelkezésemre.) Azaz: valami „pecunia exercitualis" bevétele volt a káptalannak. Mivel ezt másként „lándzsapénznek" is nevezték, a lándzsa pedig elsősorban Zsigmond alatt volt katonai egység, ezért lehet Zsigmond-kori eredetű is. 1498 előtt azonban ilyen csak kivételképp, egyes birtokosoknál jöhetett elő. 6 "Kubinyi: 1978, (Szávaszentdemeter) 195-199. 61 Stipendiarius-nak, zsoldosnak hívják őket az 59. j.-ben id. számadások, a törvények, pl. 1498: 17. t.c. (Corpus Juris) (Kolosvári-Óvári-féle kiadás, Bp. 1899), 604. stb., egyéb oklevelek: Dl. 47107, 47114, stb. 6 2 így az 59. j.-ben idézett nógrádi számadásban a megyei bandérium egymást követő kapitányait: Szobi Mihályt, Csehi Lászlót és Sági Balázst leszámítva Bakos János, Trombitás Tamás, Legéndi Boldizsár és Mátyás, Kövesdi Miklós, Lipthai Ferenc, Rédei Bertalan, Bay Ambrus, Herencsényi István és Zsigmond, Kozárdi György, Madách László, Piri András és Palotai György kaptak zsoldot. Ugyanakkor Madách István és Bay Zsigmond szolgabírók voltak. Az uo. idézett borsodi számadás szerint a megyei kapitány Gyulaffy Ferenc, a tisztek Putnoki István és Ládházi Mátyás voltak. Végül idézzük a harmadik számadásból a Zápolyai-bandérium tisztjeinek névsorát: Sápi Antal, Ablonci Tamás, Kéki Sandrin, Vécsei Balázs, Duka Ferenc, Roskoványi János, Hős László, Lasztóczi Boldizsár, Dobszai Sandrin, Bakos János, Kapi Miklós, Parlagi László, és valószínűleg Derencsényi Miklóst (talán kapitányként?) és Vassa Istvánt is közéjük számíthatnánk. Nem érdektelen, hogy Bakos Jánost (a gömöri Osgyáni Bakos-családból, valószínűleg az 1505-ös Hont megyei követ fiát) először a nógrádi, majd a Zápolyai bandérium tisztjeként találjuk. (A családra: Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai, I. k. Kolozsvár 1909, 59.) A zsoldosok többsége ismert középnemesi családok sarja. - Családonként egynek kell katonáskodni: pl. 1523: 19. t.c. Kovachich: Sylloge i. m. I. k. 382-383. 6 3 1498:17. t.c. (Corpus Juris 604.)
