Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 805 Az Államszerződés tárgyalásának története Az államszerződés tárgyalását három periódusra lehet osztani. Az első időszakban -1946—1949 között - intenzív, bonyolult és eredményes munka folyt. Ez volt az az időszak, amikor a megegyezésre reális lehetőség nyílt, azonban az USA „visszaszorítási" stratégiája megakadályozta a megállapodást. A második szakasz az 1949-1953 közötti időre tehető. Ekkor már a hidegháborús politika kulminált. A megegyezést ebben az időszakban annak a veszélye gátolta, hogy Ausztria a függetlenség elnyerése után, a nyugati katonai tömbhöz csatlakozva a szocializmus kárára változtatja meg a katonai helyzetet, ami a hidegháború kiélezéséhez vezet. A harmadik korszak 1954-ben kezdődött, és az Osztrák Államszerződés 1955. évi aláírásával fejeződött be. Ebben az időszakban a konfrontáció már átlépte csúcspontját, a katonai erőviszonyok a Szovjetunió javára változtak, a nyugati katonai tömb erősítése és az NSZK militarizálása ellenére is. Megkezdődött az enyhüléshez vezető út keresése, és ennek az első jelentős eseménye az Osztrák Államszerződés aláírása volt. Az államszerződés létrejöttének a története ezért nemcsak Ausztria függetlensége szempontjából vált lényegessé, hanem a világpolitikai helyzet változásának a jele is volt. Története egyben jó példa arra, hogy milyen bonyolult, kompromisszumokra kész, de ugyanakkor elvhű politikára van szükség ahhoz, hogy a nemzetközi politika új helyzetében a szocializmus és a kapitalizmus között jelentős egyezmények jöhessenek létre. 1. Az első szakasz: az alapok lefektetése (1946-1949) A Külügyminiszterek Tanácsának párizsi ülésszakán a kitűzött napirenddel szemben mind a négy nagyhatalom szóba hozta Ausztria kérdését. Francia javaslatra a külügyminiszterek 1946. június 15-én hozzájárultak a kérdés napirendre tűzéséhez. Ennek alapján az USA a magyar békeszerződés adaptált változatát nyújtotta be, amelynek lényege az volt, hogy a szövetségesek mielőbb vonuljanak ki, és a nyitott kérdéseket a független osztrák kormány kétoldalú tárgyalásokon oldja meg. Az amerikai sietség oka abban keresendő, hogy a szovjet befolyás visszaszorítása érdekében az USA az osztrák szerződést még a magyar és a román békeszerződés aláírása előtt kívánta lezárni. Az ezekben az egyezményekben szereplő és az ausztriai szovjet csapatok összeköttetési vonalai biztosítását célzó magyarországi és romániai szovjet csapatok állomásoztatására vonatkozó cikkelyek amerikai felfogás szerint az Osztrák Államszerződés megkötésével tárgytalanokká válhattak volna. Az amerikai elképzelés sem a franciáknak, sem az angoloknak nem tetszett, ugyanis mindkét ország kompenzációt kívánt a háborúban kárt szenvedett ausztriai tulajdonáért. A franciák a fasiszta befolyás megszűnését, a fegyverkezés megakadályozását, és ennek érdekében négyhatalmi leszerelési (gyakorlatilag ellenőrző) bizottság felállítását tartották szükségesnek. A francia elképzelés voltaképpen az ország számára az évszázad során két ízben veszélyessé vált német terjeszkedés megakadályozását, és esetleges osztrák hátterének kiiktatását célozta. Az angol vélemény is hasonló indítékú volt, hiszen London a 30 km-re hordó ágyúk tartásának tilalmát javasolta, olyanokét tehát, amelyek az európai
