Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
762 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ Részletesen szólva a problémákról, kiemelte, hogy az országban a cseh burzsoázia nemzeti egyeduralma érvényesül. Magyar nemzetiségi problémáról nem beszélt. A csehszlovákiai németek kérdésében kijelentette, hogy területüknek Németországhoz való csatolása a csehszlovák államiság megszüntetését jelentené. Annak ellenére tehát, hogy elvben az önrendelkezés mellett nyilatkozott, pártja gyakorlati nemzeti politikáját a nemzeti egyenjogúságért, a nemzetiségi területek önkormányzatáért, a cseh burzsoázia nemzeti egyeduralmának megszüntetéséért vívott harcban jelölte meg, felszólalásának befejező része már lényegében ellentmondott a bevezetőben helyeselt alapelvnek : „Mi az elnyomott népek és kisebbségek nemzeti felszabadulásáért a harcot nem folytathatjuk oly módon, hogy ez objektíve a csehek és szlovákok nemzeti elnyomásának visszaállításához vezessen, akik egykor már folytattak felszabadítási harcot, és ebben a legnagyobb eredményt érték el, ami tőkés rendszerben lehetséges. Az a felszabadítási harc végeredményben nem kevésbé törvényszerű és forradalmi volt, mint az a nemzeti felszabadítási mozgalom, amelyet jelenleg támogatunk."2 1 A Románia Kommunista Pártja nevében felszólaló Georgescu önkritikával kezdte beszédét. Pártja kénytelen elismerni — mondotta —, hogy hosszú évekig elhanyagolta a nemzeti kérdést. Csak a Balkáni Kommunista Föderáció 1923-ban tartott ülésén kapott a párt teljesen világos programot a nemzeti kérdésben. Ebben a programban elismerték minden nemzetiség önrendelkezésének az elszakadást is magában foglaló jelszavát, s a párt ténylegesen is e jelszó alapján áll. Az elvi elismerésen túl azonban nem szólt arról, hogy párlja hogyan gondolja a gyakorlatban megvalósítani az önrendelkezési jogot. Vitába szállt viszont Manuilszkij-vel, aki szerinte megvádolta Románia Kommunista Pártját, hogy nem elég világos az erdélyi magyarokkal kapcsolatos álláspontja. ,.Delegációnk nevében bejelenthetem - mondotta Georgescu —, hogy pártunk teljesen meghatározott álláspontot foglal el ebben a kérdésben is." Ám hogy mi ez a meghatározott álláspont, az a jegyzőkönyvből nem derül ki. Kifogásolta a továbbiakban, hogy Manuilszkij szerint a kommunista pártoknak nemcsak támogatniok kell a nemzeti forradalmi mozgalmakat, hanem elő kell idézniök azokat, sőt szervezniök kell nemzeti forradalmi pártokat. „Ez nézetem szerint rendkívül kényes kérdés — mondotta Georgescu. — Még részletesen kell tanulmányozni a bizottságban. Nagy különbség van ugyanis a nemzeti forradalmi pártok támogatása és ilyen pártok szervezése között."22 A Közép-Európa és a Balkán nemzeti kérdése szekció vitájával kapcsolatban érdemes még kitérnünk Manuilszkij bizottsági elnök zárszavának egyes momentumaira. Manuilszkij - aki nyüván a KI Végrehajtó Bizottságában kialakult nézetet képviselte -zárszavában élesen szembeszállt a Kreibich által képviselt állásponttal. Hibásnak nevezte azt, mert annak lényege szerinte abban fejezhető ki, hogy a η agy állami nemzeteknek ellenezniök kell a különválást ahelyett, hogy azt a konkrét történelmi helyzettől, az adott ország nemzeti mozgalmától tennék függővé. „Kreibich elvtárs azt mondja — fejtegette Manuilszkij —, hogy a cseh állam kereteibe tartozó nemzetiségek álláspontját fölvetve, gyakorlatüag elodázzuk a nemzeti kérdés megoldását a szocialista forradalomig, mert jelszavaink nem valósíthatók meg a jelenlegi burzsoá állam keretei között. Hasonló következtetésre jutott Markovic elvtárs is. Ez annyit jelent, hogy a probléma kiindulási 2 'ÜHTfaift KoHrpecc. I.köt. 628-631. 2 J n«Tbft KOHrpecc. I.köt. 664-665.
