Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
760 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ jelentőséggel bír, amiért nem kielégítően hajtották végre a II. kongresszus határozatát. ,4 leninizmus egyik alapelvét, amely feltétlenül megköveteli a kommunisták határozott és tevékeny fellépését a népek önrendelkezési jogáért (különválás, független állam alakítása) a Kommunista Internacionálénak még nem minden szekciójában alkalmazzák."15 A továbbiakban a VB munkájáról szóló határozat 18. pontjában a szövetségi politikának a nemzetiségi és paraszti tömegekkel szemben és a gyarmatokon való alkalmazási módjára vonatkozólag - a Végrehajtó Bizottság gyakorlatára utalva - a határozat megállapítja: „18. A paraszti tömegek és az elnyomott nemzeti kisebbségek szimpátiájának kivívásával párhuzamosan, a Végrehajtó Bizottság direktíváiban állandóan aláhúzta annak a fontosságát, hogy behatoljunk a gyarmati népek és Kelet minden népének forradalmi felszabadító mozgalmába, és bevonjuk őket a tőkés országok forradalmi proletariátusával való szövetségbe."1 6 A 17. pontban a II. kongresszus nemzeti kérdéssel kapcsolatos határozatának nem kielégítő alkalmazására való utalás, mintegy azt is megvilágítja, hogy miért tartották szükségesnek 1924-ben, az ötödik kongresszuson napirendre tűzni a kérdést, s ezen belül a „Közép-Európa és a Balkán nemzeti kérdései" című témát. Manuilszkij, a napirend előadója a kérdés megtárgyalásának szükségességét referátumában bővebben is megindokolta. Azt mondotta, hogy a nemzeti kérdést az V. kongresszuson három ok miatt tűzték napirendre. Először azért, mert a II. kongresszuson felvetették ugyan a proletariátus és az elnyomott nemzetek és gyarmatok egységes frontjának eszméjét, de nem konkretizálva, mert nem volt még ilyen tapasztalat. Most már van tapasztalat. Másodszor azért, mert a fiatal kommunista pártoknál egész sor országban sok hiba jelentkezett az elnyomott nemzetiségekkel való egységes front kialakításában és annak alkalmazásában. Harmadszor, Manuilszkij arra utalt, hogy megalakult a Szovjetunió, amely „annak példája, hogyan kell megoldani a nemzeti kérdést a proletárdiktatúrában, soknemzetiségű paraszti ország esetében".1 7 Előadói beszédében Manuilszkij kifejtette, hogy a nemzeti kérdésben nincs szükség új határozat meghozatalára, miután a II. kongresszusnak a nemzeti és gyarmati kérdésről hozott határozatát az élet igazolta mind a gyarmatokon, mind Európában. Megállapította, hogy Európában a nagyszámú nemzeti kisebbséggel rendelkező országokban az utóbbi időben éleződtek a konfliktusok. Ennek okait kutatva arra utalt, hogy a versailles-i és többi békeszerződéssel „balkanizálták" Közép-Európát. „A nagy, egyöntetű gazdasági területtel rendelkező birodalmak helyébe soknemzetiségű szétszórtságot hoztak létre, úgynevezett nemzeti államok alakításával." Az imperialista klikkek Ausztria és Németország romjain új államalakulatokat létesítettek, amelyek tipikus soknemzetiségű államok és belső nemzetiségi viszályok bomlasztják azokat. Ezt Manuilszkij mint a kapitalizmus bomlásának egyik tipikus jegyét említette, hozzátéve, hogy a felparcellázott és szétaprózott Európának ebben a rendszerében kell keresni a permanens gazdasági válság fonását.1 8 15 KoMMyHTCTHiecKHtt HmepHauHOHaji β noKyMemax. II.m. 395-396.; 16 UO. 396. 11 ΠλτμΛ KOHrpecc. I. köt. 5 91 -5 92. 18 ΠλτμΒ KOHrpecc. I. köt. 589-590.
