Századok – 1981

Heckenast Gusztáv: Erdély technikai műveltsége Bethlen Gábor korában 731/IV

735 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA folytonos, a zúzómalmok vízellátása bizonytalan ... A termelékenység alacsony, a szakértelem hiányzik.'" 5 Valószínűleg akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha megállapítjuk, hogy a bányaművelés Erdélyben általában kezdetleges volt, állandó szakemberhiánnyal küzdött, a technikai nehézségek leküzdésében nagyon alacsony hatásfokkal dolgozott, egyes bányák bizonyosan befulladtak, de maga a bányászat soha nem szűnt meg. A bányászat fellendítésére már Napragyi Demeter erdélyi püspök javasolta 1602-ben, hogy Rudolf császár más országaiból kellene hozzáértő bányászokat betelepíteni,1

6

s ez az elgondolás a Rudolf erdélyi biztosai számára adott 1604. január 20-i utasításban a magyarországi bányavárosokra konkretizálódott.17 Amit Rudolf kormánya akár tehetetlenségből, akár az idő rövidsége miatt nem tudott végrehajtani, Bethlen 18 évvel később megvalósította. 1621 végén a három alsómagyarországi bányakamara alkalmazottai közül 2 bányaigazgató (praefectus), 1 bányamester, 1 kohófelügyelő, 4 kohómester, 2 kémlész, 2 olvasztár, 2 választó (vulgo spleisz magistri), 1 kovácsmester, 2 szénégetőmester, 2 ács, 2 kovács és 100 vájár indult el családostul Erdélybe,1

8

az 1623. évi hadjárat során pedig újabb pénzverők és bányászok jöttek, „de nem jó akaratjok szerint, hanem mind válogatva írva voltanak, kiket Bethlen Gábor ő felsége külde Erdélyben".1

9 Bethlen a bányásztelepítéssel elsősorban Erdély rézbányászatát akarta föllendíteni;2

0

ha meggondoljuk, hogy az országos limitáció tanúsága szerint a rézművesség Erdélyben feltűnően fejletlen volt,2

1

igazat kell adnunk neki. Szerencsére nem tudta, amit Szepsi Csombor megtanult a gdanski egyetemen, hogy ha a rezet benne hagyják a földben, az idővel arannyá tökéletesedik. Apafi Mihálynak egy 1678-ból való leveléből tudjuk — az egykorú források erről már nem szólnak -, hogy Bethlen a felvidéki bányászokat részben a zalatnai aranybányákhoz, részben a Fekete-Körös-völgyi Rézbányára telepítette.2 2 III. Bethlen két telepítési akciója arról tanúskodik, hogy tisztában volt országa kézművességének és bányászatának viszonylagos elmaradottságával. Bizonyos, hogy a betelepülők magasabb technikai műveltség birtokában voltak, mint az erdélyiek. Az anabaptista kézművesek magukkal hozott szaktudásukat csak leszármazottaikra örökítették át. Második generációjuk az 1656-os limitációban ugyanolyan megkülönböztetett helyet foglal el, 1 Ί. Tóth i. m. 18. "EOE V. 169-170. 17

EOE V. 248. 18

Szilágyi i. m. 486, 489. Krizko Pál: Bethlen Gábor király Körmöczbányán. Századok 31 (1897)503. 19

Krizko i. m. 604. Segesvári Bálint krónikáját / Tóth i. m. 21 idézi. 20

„Consignatio, quae personae iuxta benignum mandatum nostrum pro cuprifodinis in Transylvaniam mitti debeant." Szilágyi i. m. 486. 2 ' Magyar Történelmi Tár XVIII. 230. "/. Tóth i. m. 21.