Századok – 1981

Székely György: Emelkedő és hanyatló városok Európában a 17. század első felében 714/IV

716 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA 1652 közötti 41%-os népességnövekedés eredményeként a második alkalommal 63 000-re tehető lakosságának száma. A belga vidékek városfejlődése nem volt ilyen látványos az eltérően alakuló politikai helyzet, forgalmi kapcsolatok miatt. Igaz, hogy Antwerpen népessége a pusztulás után újra növekedésnek indult, de csupán 50—60 000 fő között. Szepsi Csombor Márton mégis mint a világ első emporiumai egyikét jellemzi. Löwen népessége 1600-ban 10 000, Genté 1606/15-ben 31 000 volt. Saint-Trond falakon belüli részében 1635-ben mintegy 5000 ember élt. Voltak viszont belga vidékek, aho1 a városok népessége hanyatlott, s környékükön falvak és kis mezővárosok lakossága megkétszereződött, megháromszorozódott. Saint-Nicolas 1604-ben 2000 lakossal rendelkezett, 1662-ben 5000-rel.3 Végül az emelkedő városok sorát mutathatta fel Franciaország. Párizsnak 1600 körül több mint 200 000 lakosa volt, és a lélekszám tovább nőtt. A Franciaországot megjárt Szepsi Csombor Márton így emelte ki a főváros nagyságát helyrajzban és fogyasztásban: „Vagyon benne ötszáz derék utca, mindenféle eledelnek annyi bősége, szombat napon ha látnád, ítélnéd, hogy az egész országnak minden ökreit, juhait, madarit, kenyerit és minden gyümölcsét odahordották fel." Ez a nagyváros számos közigazgatási, kereskedelmi, ipari funkciót látott el. Mögötte haladt előre Lyon. Az atlanti kikötők, Nantes, La Rochelle, Le Havre kiépülése, népességének növekedése közvetlen összefüggésben áll a világforgalom kibontakozásával.4 A Földközi-tenger mellék keletebbre eső országaira már hosszabb ideje kedvezőtlenül hatottak a világforgalom eltolódásából, a társadalmi fejlődés menetének megzavarodásából, végül az oszmán szárazföldi és tengeri előretörésből összetevődő tényezők. Az olasz városok ipari és kereskedelmi alakulása, társadalmának megrekedése vagy éppen refeudalizálódása mégsem vezetett automatikusan a népesség összezsugorodására. Tovább tartott viszont a fejlettségnek megfelelő népességi átrendeződés, a városok rangsorának eltolódása, a középkori városállamok viszonyaitól való eltávolodása. A legerősebben Velence védelmezte pozícióit s az 1575. évi pestisjárvány ellenére 1600-ban 140 000 fő élt benne. Szepsi Csombor Márton Velencét a világ első öt (európai és ázsiai) emporiuma közé helyezte. Genova népesedése viszont megrekedt azon a szinten, amit a 16. század közepén ért el, így 1657-ben is csupán 50 000 főre tehető. Milánó viszont már túlhaladta népessége későközépkori maximumát s a 17. század elején 200 000-re tehető. Lucca ezekhez képest kicsiny volt: 1645-ben 25 000 ember élt benne. Az egykori büszke városköztársaság, Firenze még a 16. századhoz képest is elmaradt, 1622-ben mindössze 66 000 ember lakta. Róma viszont szívós emelkedéssel 1600-ra elérte a 100 000-et. Arra, hogy a népességszám és a városi fejlettség, élénkség nem egyszerűen függnek össze 3Granasztói György: Becslés Sopron XVI-XVII. századi lélek-számára (Történelmi Szemle, 1970. 3. szám) 320.; Barta János és Klaniczay Tibor: i. m. 528, 532-536.; Csetri Elek: Gazdasági kérdések Apáczai műveiben (Korunk, 1975. 5. szám) 360.; Wittman Tibor: Németalföld aranykora (Bp., 1965) 214, 264, 268.; S. H. Steinberg: Der Dreißigjährige Krieg und der Kampf um die Vorherrschaft in Europa 1600-1660 (Göttingen, 1967) 131-132.;/!. Charles: La ville de Saint-Trond au Moyen Age. (Paris, 1965) 268.; Adrien de Meeüs: Histoire des Beiges (Paris, 1958) 265. 4Granasztói György: Becslés Sopron XVI-XVII. századi lélekszámára 320Georges Duby-Robert Mandrou: A francia civilizáció ezer éve (Bp., 1975) 229-230.; Barta János és Klaniczay Tibor: i. m. 528, 537.