Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
684 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA désétől, a fejedelemnek érdeke volt, hogy a nem kálvinista erdélyi nemesiíjak is a közéletre megfelelően előkészítő oktatásban részesüljenek. Erre .már fejedelemségét közvetlenül megelőző emigrációjában gondolt, mert 1613-ban Pécsett járva, kiváltotta török fogságból az ottani jezsuita misszió vezetőjét, Vásárhelyi Gergelyt, magával hozta Erdélybe, s a jezsuitákat kitiltó 1610. évi végzést figyelmen kívül hagyva, a Báthoriak által alapított, de régóta puszta kolozsmonostori katolikus iskolába helyezte tanárnak. Vásárhelyit, a Canisius-káté és Kempis első magyar fordítóját Bethlen alighanem még Báthori Zsigmond idejéből ismerte, mert az akkor Kolozsmonosíoron tanított.31 A kolozsvári unitárius iskola is működött, Páduában továbbtanuló diákjai egyben orvosi diplomát is szereztek, s egyikük, Csanádi Pál, az iskola igazgatója, majd unitárius püspök, a nagybeteg fejedelmet is gyógyította.32 Ahogy saját magát rá merte bízni más felekezetű orvosra, úgy vállalta, hogy kormányzatának vezetését, a kancellári tisztséget előbb egy szombatosra, Pécsi Simonra, majd ennek politikai okokból történt leváltása után egy katolikusra, Kovacsóczy Istvánra (Báthori Zsigmond kivégzett kancellárjának fiára) bízza. Kultúrpolitikáját azonban nem építhette, nem is építette sem az uralmát kezdettől fenyegető, mindvégig vele szemben álló Habsburgok által támogatott római egyházra, még kevésbé kálvinista politikai szövetségesei által eretnekeknek tekintett unitáriusokra és szombatosokra. így válik érthetővé az, hogy míg Mátyás, sőt Báthori István és Zsigmond alatt a kancellária nemcsak a kormányzat, hanem a szellemi élet központja is volt, tagjai politikai értekezések mellett filozófiai, teológiai, történeti műveket, verseket is írtak, addig Bethlen kancelláriáján a két kancelláron, Pécsin és Kovacsóczyn kívül egyetlen titkárt vagy írnokot sem fűtöttek irodalmi ambíciók, idejüket és érdeklődésüket kitöltötte a hivatali munka. Eleinte még udvari történész sem került ki a kálvinista írástudók közül. Ezzel a kitüntető feladattal Bethlen előbb a tudós poétát, Bocatius János lutheránus kassai főbírót, majd a korábban a Báthoriakat szolgáló katolikus Háportoni Forró Pált bízta meg, s csak ez utóbbinak halála után talált nekik kálvinista utódot a Heidelbergből nemrégen hazatért Böjti Veres Gáspár személyében.33 Bethlen az erdélyi vallási türelmi rendszerben nőtt fel, s már azért is toleráns volt, mivel a magyar királyságon belül tért hódító ellenreformáció visszafordíthatatlan sikereit látva, fel kellett készülnie, hogy királlyá választatása esetén egy sokvallású országot kell majd kormányoznia. De éppen ezt csak egy olyan nemzetközi szövetségrendszerben vívhatta ki, amelyben a vezérszólamot az angol és hollandi kálvinizmus által támogatott német kálvinista fejedelemek vitték. Ez utóbbiak közül kettő, a pfalzi V. Frigyes választófejedelem (1610—1621) és a hessen-kasseli Móric herceg (1592—1627) maguk is a művelődés buzgó pártfogói voltak, és két jelentős kálvinista egyetemet tartottak fenn, Heidelbergben és Marburgban.34 A 16. században Heidelbergnek még osztoznia kellett Wittenberggel a magyar kálvinista diákokon, de mikor 1592-ben az utóbbinak hallgatóit szigorúan lutheránus hitvallás aláírásának kezdték kényszeríteni, a magyarok elmaradoztak, s Heidelberg, majd a 1604-ben kálvinistává lett Marburg felé vették útjukat. 3'Biró Lajos: Marosvásárhelyi Gergely. In: Az Erdélyi Tudósító Almanachja. 1933. 100-103. 32 Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Budapest-Szeged, 1965. 266. 3 3 Bethlen Gábor emlékezete i. m. 19-20. 34 W. H Neuser: Der Calvinismus in Heidelberg zu Beginn des 17. Jahrhunderts. In: Szenczi Molnár Albert és a magyar későreneszánsz. Szeged., 1978. 29.
