Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
682 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA harmincadosságra vagy uradalmi számtartóságra, azaz puszta írni-olvasni tudást igénylő foglalkozásokra nem telt. Néhány jelesebb iskola adott a retorikán túl valamelyes filozófiai képzettséget is (ebben a logika mellett a skolasztikus természetfilozófia elemei is benne foglaltattak), éppen annyit, amennyi a teológiai dogmák megértéséhez kellett, ezenkívül pedig a prédikátori pályához szükséges teológiai alapismereteket. Az igényesebb mezővárosi és szabad városi prédikátorságra ezért itthon tanultakat nemigen, csak külföldet jártakat választottak. Jogot a törvényszéki gyakorlatban tanultak, orvosi képzettséget viszont csak külföldön lehetett tanulni, mérnöki tudományokat pedig még külföldön sem igen igyekeztek folytatni magyarok. Alsó fokon hiányzott az anyanyelvű népiskola, mert a legkisebbeket is azonnal latinra kezdték tanítani, abból a meggondolásból, hogy aki egyáltalán írni-olvasni tanul, az már eleve magasabb szintű tanulmányokra készül, ezeket pedig akkor Európa-szerte latinul tanították. Bethlen számára nem az alsófokú oktatás hiányosságai jelentették a fő gondot. A latin iskolák elegendő emberanyagot biztosítottak az értelmiségi feladatok ellátására, csak színvonaluk volt alacsony a kormányzati központosítással és a nemzetközi politikába való nagyarányú bekapcsolódással megnövekedett igényekhez képest. A jezsuita iskolák előnyét jól látta. Idősebb unokaöccse tanítójának, Alvinczi Péternek meg is hagyta, hogy „ne magyar [értsd: kálvinista] skólákban való hitván szokás szerint, hanem more jesuitarum exerceálja az gyermek magát az oráció csinálásban. Legyen jó rétor, orátor, elokvens, ha adatik".2 4 Ifj. Bethlen István meg is felelt a reményeknek, öccse, Péter azonban kevésbé, de a fejedelem ezt is tanulni kényszerítette. Külföldi tanulmányútján kísérőjének, a már említett Pálóczi Horváth Jánosnak írta 1628-ban: „Tanítsad írásra, vagy akarja vagy nem; utaitokban deákul, franczuzul beszélgessetek, ne magyarul, és actáitokat, látástokat Írassátok le mindennap deákul, mely exercitium által szoktassa magát akárcsak deákul szólásra és levélírásra".2 5 ő maga latinul írt, olvasott, latin bibliát hordott magánál, s külföldi fültanúk szerint folyékonyan beszélte is a nemzetközi tudomány nyelvét. Spanyol udvarmestere emlékezései szerint olasz és francia nyelvórákat is vett.26 Viszontagságos ifjúsága miatt hézagos műveltségét állandó olvasással igyekezett pótolni. „Az fegyverzörgés közben táborban lévén ... magával szekéren vélogatott jó könyveket, mintegy kis bibliothecát hordoz, s olvassa, mind pedig ... nagy szorgalmatossággal szerzé itt Gyulafehérvárban amaz szép bibliothécát és ... mostan is fő gondja vagyon az könyveknek keresésére és egybenszerzésére, főbb az fölséged méltóságos nevére szenteltetett könyveknek nagy költséggel való kibocsátására" — írja róla 1622-ben Milotai Nyilas István.2 7 Az olvasást, magántanulást valóban a könyvek szaporításával lehetett bátorítani. A hazai nyomdai viszonyok azonban nem voltak a legkedvezőbbek. Bethlen trónraléptekor Nagyszombatban és Pozsonyban katolikus, Bártfán, Németkeresztúron (innen Csepregen), Kassán, Lőcsén, Nagyszebenben lutheránus, Kolozsvárt unitárius és Debrecenben kálvi-24 A sokszor leközölt levélrészletet legújabban idézi Benda Kálmán: Bethlen Gábor és a magyar művelődés c., mondanivalóban gazdag s jelen fejtegetésünket sokban kiegészítő cikke, Tiszatáj, 1980. okt. 71. 25 Történelmi Tár 1881. 197. 2 'Bethlen Gábor emlékezete i. m. 244. 2 'Bethlen Gábor emlékezete i. m. 288.
