Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Deák István: Guyon Richárd délvidéki hadjárata a szabadságharc utolsó heteiben egy kiadatlan hadtest-napló tükrében (1849. június 26-július 30.) 557/III
562 DEÁK ISTVÁN ahonnan csapatai által ismét megszabadíttatott.3 De van itt még sok más olyan hely, mely nevezetes s megtekintésre méltó. 3 3/4 órakor haladtunk el a czibakháza-i hídnál, mivel azonban igen erős szél fútt, s a kinyitott hídköz szűknek bizonyult, a vontatóhajót majdnem azon szerencsétlenség érte, hogy az építményen fennakadva szétroncsolódjék. A még idején kivetett s erősen megakadt hajóhorgony azonban elhárította a nagyobb veszélyt. A vízen lebegve majdnem 6 3/4 óráig voltunk feltartóztatva. Tizenegy óra tájt a hajó megállott, és reggeli 3 óráig pihentünk, mikor azután utunkat tovább folytathattuk. Június 28. Az elmúlt éj szép volt, vad és barátságos; de a táj mindig megmaradt egyformaságában. Délután fél három óra lehetett, mikor Szegedre megérkeztünk. Kiszállás után a tábornok Vetter tábornokot kereste föl, s vele hosszabb ideig értekezett.4 Szeged, nagysága dacára nagyon kisvárosias kinézésű hely; a mostani idő sokat járult ahhoz, hogy a korábban virágzásnak indult tiszai kereskedelmi forgalma hanyatlóban van. A város, melyet azonban, mint Debreczent is, egy-egy nagy falunak nevezhetünk, alacsony házakkal bír, utcái kövezetlenek, s a városházán és még néhány épületen kívül nem nyújt valami különös megjegyzésre méltót.— A vár igénytelen kinézésű s már omladozó állapotban van. Valóban inkább a gonosztevők börtönének, mintsem egy védképes erődnek tekinthető. Kajdacsy kapitány betegsége miatt Szegeden marad, valamint a tisztelendő atyánk is, utóbbinak a holmija csodálatos módon Szolnokon, a vasúti kocsiban maradt s Pestre küldetett vissza. öt órakor elindultunk Szegedről s Szőreghre mentünk. Ε helységet a szerbek ez évi február hó 12-én, amint Szegedet megrohanni akarták volna, felgyújtották és romhalmazzá tették.5 Onnan Bébára jutva, éjjeli szállást vettünk, legfőképp azért, mivel a tábornok és a kíséret lovai a gőzhajón sokáig megkötözötten állván, nagyon fáradtak voltak. 'Windischgrätz seregeinek utolsó támadó hadművelete alkalmával Ottinger osztrák tábornok 1849. február 24-én sikertelenül ostromolta a magyarok birtokában lévő cibakházai Tisza-hidat. Az ütközet során gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, akkor még őrnagy és a 19. sorgyalogezred harmadik zászlóaljának parancsnoka, az osztrákok fogságába került. A zászlóalj legénysége, mihelyt észrevette parancsnokának eltűnését, önként szuronyrohamra indult, és Leiningent kiszabadította. Kossuth ezért az egész zászlóaljat kitüntette. Ld. Gelich: II. köt. 402 és KLÖM XIV. köt. 556. (D. I.). 4 Vetter Antal tábornok s később altábornagy a kápolnai csata után, mikor Dembinszky fővezér ellen a hadsereg éle felzúdult, s őt a vezénylettől visszalépni kényszerítette, egy időre a felső hadsereg vezényletével bízatott meg, március hó 9-én pedig valóságos fővezérré neveztetett ki. Ugyané hó végén azonban betegsége miatt, vagy arra való hivatkozással, állásától kénytelen volt megválni. Csak június hónap végén állott helyre egészsége, s ekkor a déli (bácsi és bánsági) seregek főparancsnokságát vette át. Mint tudjuk, e hadsereg a temesvár-aradi ostromseregből (Vécsey), s a bácsi ha^-kból (előbb Perczel, Tóth Ágoston, s csak később Guyon) állott. 5 Ez a harc magyar részről gróf Hadik Gusztávé volt a Teodorovics alatti szerbek ellen, s az utóbbiak vereségével végződött. Később március 22-én Perczel Mór is elfoglL.ta a szerbek által megszállott Szőreget. A falu elpusztulásának tehát mind a két csapás lehetett az oka.
