Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
A PÁLYAKEZDŐ DEÁK PORTRÉJÁHOZ 539 teremtenek a Metternich politikájához fűződő osztrák abszolutizmus minden nemzeti és liberális fejlődést elnyomni igyekvő hatalmi gépezetének zavartalan működtetéséhez. Két egymáshoz közeli, az 1828-i és az 1830-i esztendő történeti eseményei a nagyhatalmi politikában, meggyöngítik az osztrák birodalom addigi hatalmi pozícióját. Az első időpontban lejátszódó események közvetlenül a „keleti kérdés"-sel függenek össze, ám összhatásukban a birodalom általános helyzetét is érintik. Anglia - Franciaországgal és Poroszországgal együtt — Oroszország balkáni térnyerését meggátolni igyekezve, felmondja az addigi szövetséget. Hatására a már évek óta folyó görög szabadságmozgalom éppen az ő segítségükkel vívja ki λ török elnyomás elleni győzelmét. Amíg Anglia egy független Görögország elismerésével próbálja feltartóztatni Oroszország kijutását a Földközi-tengerre, addig Ausztria a hanyatló oszmán birodalom támogatásával kísérli meg ellensúlyozni a számára egyre félelmetesebb szövetséges-vetélytárs balkáni terjeszkedését. Az 1829. évi drinápolyi béke azután előnytelenül hat ki Ausztria balkáni politikájára, s ennek következményeként a metternichi szisztémára. Oroszország tovább terjeszkedik a török rovására a Balkánon - amellett, hogy biztosítja a kijáratot kereskedelmi flottájának a Földközi-tengerre —, aminek ellensúlyozására a konfliktusban közvetítőként fellépő Anglia és Franciaország 1830-ban véglegesen deklarálja Görögország függetlenségét. Ez az első nagy csapás a metternichi politikára, amely nemcsak a görög szabadságmozgalom győzelmét, de az „északi óriás" balkáni térnyerését sem tudja megakadályozni. Utána jön az újabb megrázkódtatás: az 1830. évi júliusi forradalom véget vet a Bourbon-ház uralmának. A francia liberalizmus kisugárzó hatású Európára: július után egy hónappal a belgák kivívják függetlenségüket Hollandiától; majd Braunschweigben és Hessenben űzi el a nép uralkodóját. A pápai állam forrong; felkelések tüzei szikráznak Szászországban és Hannoverben. 1830. augusztus végén bizalmas jelentés számol be Ferenc császárnak a Rajna menti tartományokban uralkodó feszült politikai állapotokról. Különösen az aacheni zavargásokról, ahol a csapatokba verődött ifjak „éljen Napóleon — éljenek a belgák" jelszavakat kiáltozva csődülnek az utcára. Düsseldorfban a kisalkalmazottak körében terjed a „forradalmi métely", ahol a helyi újságok feltűnő címek alatt számolnak be a „dicsőséges forradalom"-ról. A város polgármestere pedig a „forradalom nagyszerűségét" magyarázza az összeverődött lakosságnak. A császárvárosban a fogyasztási adóknak a hadikiadások okozta növelése miatt tör ki zavargás a szegényebb néposztály körében augusztus 30-án. A katonasággal eloszlatott tömegből - mint ezt Sedlnitzky rendőrminiszter bizalmas jelentése közli — „vétkes utalások" hallatszottak a párizsi forradalomról. 1830. november 29-én tör ki - a párizsi július politikai kisugárzásaként — a „kongresszusi" Lengyelország felkelése a cári elnyomás ellen. Az orosz túlerő egy évi kíméletlen harcban fojtja el a lengyelek küzdelmét; jogilag is felszámolja a lengyel területek önkormányzatát, beolvasztva az országot a cári birodalomba. A négyhatalmi egyezmény felmondása s nyomában a görög szabadságmozgalom diadala, Oroszország befolyásának növekedése a Balkánon, még a 20-as évek végén, majd röviddel utána a dinasztiát döntő júliusi forradalom győzelme és a hatására kibontakozó nemzeti és liberális mozgalmak megélénkülése az európai kontinens nyugati részén egyfelől, másfelől a félelmetes északi szövetséges további térnyerése, most már a galíciai határ mentén: mindezek az egymást követő és egymással hol közvetlen, hol közvetett szálakon összefüggő események az osztrák birodalom külhatalmi pozíciójának rovására mozdítják el az európai egyensúly korábban megvont erővonalait. Metternichnek már nincs módja — mint
