Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
A PÁLYAKEZDŐ DEÁK PORTRÉJÁHOZ 535 négykötetes nagy művét, amelynek első kiadása még 1817—25-ben látott napvilágot, és amelyben a szerző az elavult intézményrendszerek és kormányzati formák szabadelvű kritikáját nyújtja. Hasonló szellemi ismereteket merít az észjog és a francia forradalom eszméinek liberális hangolású kommentátorától, a freiburgi születésű K. Rotteck történetíró és politikusnak az észjog és az államtudományok tárgyában írott négykötetes „Lehrbuch"-jából. Rotteck az önkényuralommal szemben az alkotmányos monarchia, a francia forradalom 1789—91 közti szakaszának híve, aki a polgári forradalom és a legitimitás között keresi a jogi miliőt, hogy a forradalom eszméit megmentse a szenvedélytől és az önkénytől. Könyvének tanulmányozása során Deák jellemző széljegyzeteket is ír. A munka második kötetének 57. lapján, ahol a szerző az állam céljáról értekezik, található Deáknak egy saját kezű széljegyzete arról, hogy az állam rendszeréből kirekesztendő Rotteck szellemében „auch die Vorrechte der Ämter und der Eigenthümer". A 132. lapon pedig, ahol a szerző a sajtószabadság mellett nyilatkozik, Deák aláhúzza a „Pressefreiheit" szót, és széljegyzetként melléíija: „In Ungarn bis jetzt ein Traum". Határozottabban körvonalazódik a fiatal megyei politikus műveltségigénye és eszmei orientáltsága a történeti, politikai, filozófiai és nemzetgazdasági tárgyú, egykorú olvasmányainak tükrében. Tacitus műveinek, melyeknek díszes köteteit haláláig őrizte könyvtárában, szenvedélyes olvasója és ismerője. Kiteijedt tanulmányokat folytat a hazai és az egyetemes történet körében. Számos ilyen tárgyú munka közül jól ismeri a magyar kultúra európaiságának tudatát ápoló, az egykor szabadkőműves, majd a romantika idealizmusához visszatérő, hazai származású Fessier Ignác Aurél tízkötetes Históriáját Magyarország és lakóinak történetéről. A történeti regényeket is író Fessier hőseit (Attiláról, vagy Mátyásról szóló műveiben) a tiszta ész birodalma felé forduló haladás bajnokaiként ábrázolja. A magyar történelemmel foglalkozó egyéb munkái is (Gemälde aus den alten Zeiten der Hungarn, Breslau, 1808) igen olvasottak, főleg az új nemzedék tagjai körében és a történelmi inspiráció egyik forrását nyújtják. Deák olvassa a Mirabeau és Lafayette mellett, a forradalom érlelődésének szakaszában tevékenykedő E. J. Sieyès politikai írásait (Politische Schriften). Sieyès a francia liberális nemesi és papi értelmiség képviselője és az 1789—91. periódus alkotmányos monarchiájának híve. Elhatárolja magát mind a reakciós, feudális abszolutizmustól, mind pedig a radikalizálódó jakobinus mozgalomtól. Hasonló szellemű történeti érdeklődésre vall a fiatal Deáknál a francia publicista D. Pradt Dufour művének tanulmányozása is. A szerző a forradalom előtt a rendi országgyűlés tagja és királybarát; 1791-ben emigrál. Deák A bécsi kongresszusról írott munkájának német fordítását forgatja. Ismeri továbbá az 1791-ben a nemzetgyűléshez írott levelében a forradalmi erőszakot elítélő francia történésznek és filozófusnak V. Raynalnak Az európaiak berendezkedésének és kereskedelmi tevékenységének filozófiai és politikai történetéről a két Indiában című tízkötetes művét csakúgy, mint a liberális A. Villemainnak, a Sorbonne professzorának, később Guizot közoktatási miniszterének Cromwellről szóló s német nyelven is megjelent munkáját. Olvassa az egyéni szabadság és függetlenség híveként ismert E. Gibbon, angol történetíró németül már 1779—90-ben, Lipcsében megjelent tizenöt kötetes sorozatát a római birodalom történetéről, valamint a königsbergi katedrán a politikai és vallási liberalizmus szószólójaként működő Kantepigon V. Krugnak az elméleti és a gyakorlati filozófia szisztémájáról írott, 1806-19 között Königsbergben kiadott munkáit. Történeti érdeklődése kiterjed az orosz törté-
