Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 503 kizárólagosabban — mint ismeretes — az örökös tartományok egyre szélesedő piacára. Emellett az 1840-es években már lassan érezhetővé lett az országhatárokon belül tevékenykedő ipar nyersanyagszükségleteinek a növekedése is, szoros összefüggésben az árutermelésbe mindinkább és mind nagyobb tömegű áruval bekapcsolódó elsősorban agrár népesség posztó- és szövetruházati igényeivel. Mindezeknek az együtthatóknak eredőjeként a Magyar Királyság exportjában a gyapjú megerősítette 1819—1828 között már elhódított első helyét a kivitt áruk teljes értékéből való részesedésben, amely 1831 és 1840 között annak kereken 40%-át tette. A gyapjú- és gyapjúáruk kiviteléből mindig a 98—99% körül mozgó arányban részesedett, évi átlagban inkább a 30, mintsem a 20 millió ft. C. M.-hez közel álló értékben. Egykorú becslések szerint a birkákról lenyírt gyapjúmennyiségnek hozzávetőlegesen a fele vagy annál valamivel több került az örökös tartományokba. A termelés és az örökös tartományokba irányuló kivitel 1809 és 1846—47 között egyformán 55,57%-kal növekedett. A kivitel átlagos évi értéke 1789 és 1831-1840 között 1147, 37%-kal nőtt. 1831 — 1840 és 1841-1848 között ellenben 3,75%-kal csökkent. Ez a szám azonban -tekintettel a hivatalos statisztika irreálisan magas becslési áraira — a magyarországi gyapjúárak ténylegesen bekövetkezett esési folyamatában csak a tendencia jelzésére alkalmas. A gyapjú áresésének egyik forrása az ausztráliai gyapjú már említett rohamos térhódítása és árleszorító hatása volt az európai piacokon. Az áresés másik forrása az volt, hogy a kiszállított gyapjú nehezen állta a minőségi versenyt, mert viszonylag kevés volt benne a finom, selymes áru és a szennyező részektől való tisztítás is csak lassan javult.40 A hátráltató körülmények ellenére a magyarországi gyapjútermelők mennyiségi áruelhelyezési lehetőségei, elsősorban az örökös tartományok piacain, az 1840-es években nem csökkentek, sőt növekedtek, ami a nagybirtokosokat, de az Alföld és a Duna-Tisza köze mezővárosainak gazdag parasztjait is a juh, a finom és a közepes gyapjúfajták mennyiségét gyarapító tenyésztésre és a jó kezelésre serkentette. A különlegesen finom és a finom egynyíretű gyapjú iránt az örökös tartományok kereskedői mellett a Medárd napja táján rendezett pesti gyapjúvásáron rendszeresen megjelenő franciák, a ritkábban ideutazó svájci, a 30-as évek második felében és az 1840-es évek első harmadának végén is még egy-egy alkalommal megjelenő angol és az 1843. évi vásáron résztvevő németalföldi kereskedők érdeklődtek. A közepes finomságú fehér, szépen mosott, tisztított kétnyíretű téli és nyári gyapjúból volt a legnagyobb a kereslet. Fő vásárlói a cseh- és morvaországi posztógyártók és kereskedők mellett a sziléziaiak, a más országból jövők közül a franciák és a lombardiai olasz kereskedők voltak, bár a szultán fennhatósága alatt levő területekről is jöttek érdeklődők, nem is szólva a külföldiek számára vásárló hazai megbízott kereskedőkről és belföldi posztókészítőkről. A jobb fajta gyapjúfélék közül a legélénkebb és legállandóbb forgalom ebben a gyapjúfajtában bonyolódott le. Elég sűrűn előre lekötötték a finomabb gyapjúfélék következő évi termését is, ám a legtöbb ilyen jellegű szerződést az alföldi nagy gyapjútermelő községekkel (és nem egyéni termelőkkel, mint az a legfinomabb áru esetében nagybirtokosokkal történt) a kétnyíretű gyapjútermésre kötötték meg. Pest híres gyapjúvásárán kívül, az azt néhány nappal követő váci, a tavaszi losonci és 1840. június 27-e óta az újonnan létesített kassai gyapjúvásárokat is fölkeresték elsősorban a morvaországi posztókészítő vállalkozók, de francia kereskedők is, a belföldi kereskedőkről, textilipari '"Kémlő 1836. 2. sz. 12., 24. sz. 191.,Mérei 1948, 24-25.
