Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 481 1848 felé haladva folyton erősödő, a gazdasági élet tőkés irányba tartó újjáalakulását gyorsító mértékben. Az örökös tartományok táguló belső piacának a korábbinál erőteljesebben növekvő élelmiszer- és mezőgazdasági, valamint más eredetű nyersanyagfelvevőképessége is hozzávetőlegesen a 20-as évek utolsó harmadától hatott még kedvezőbben a Magyar Királyság külkereskedelmére, mint a 18. század második felétől kezdve az örökös tartományok tőkés, preindusztriális viszonyai. Az 1820-as évek során az örökös tartományok kereskedőinek részben a birodalmi határokon túli piacokon történő értékesítés céljából eszközölt magyarországi vásárlásai révén közvetve, ehhez képest elenyésző csekély mértékben azonban a más országokkal folytatott külkereskedelem útján közvetlenül is, mintegy hat-hét éven át még jobban kivehetően érvényesülhetett a világpiac Habsburg-birodalmon kívüli részének a hatása a Magyar Királyság külkereskedelmére, mint az évtized utolsó harmadától 1848-ig terjedő időben. A Magyar Királyság 1819 és 1828 között lebonyolított külkereskedelmi forgalmát emiatt is érdemes közelebbről szemügyre venni, továbbá amiatt is, mert — a kutatások jelenlegi állapotában — csupán erre az évtizedre vonatkozóan rendelkezünk az örökös tartományokkal lebonyolított áruforgalmon kívül a más országokkal folytatott külkereskedelemről is részletes, statisztikai tájékoztató adatokkal. Tekintettel arra, hogy az 1830-as, 1840-es években a világpiacon éppen a Magyar Királyság legfontosabb kiviteli termékeinek olyan versenytársai akadtak, amelyek még inkább háttérbe szorították termékeit az európai piacon, mint az 1820-as években, vagy olyanok nőttek fel, amelyek az 1820-as években még nem, az 1830-as évek vége felé ellenben már úgyszólván leküzdhetetlen versenytársként léptek fel a világpiacon, nem látszik valószínűnek, hogy a Magyar Királyságnak a Habsburgok uralma alatt levő területeken kívül eső nyugat-európai országokkal folytatott külkereskedelmi méretei meghaladták volna az 1819—1828. közöttieket. Inkább csökkent részarányuk a Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalmában. Ellenben nőtt az örökös tartományoké, immár egyre inkább és mind nagyobb mértékben a belső piac felvevőképességének bővülése révén, hiszen az örökös tartományok kereskedőinek mezőgazdasági termékelhelyezési lehetőségeit a nyugateurópai piacokon szintúgy veszélyeztették a bevezetőben már jelzett régebbi, ám még jobban megerősödött, vagy az újonnan színre lépő és számukra is csaknem leküzdhetetlen versenytársak. Mindez feljogosít arra, hogy a más országokkal 1819—1828 között folytatott külkereskedelem részarányát és áruszerkezetét eme tíz esztendő teljes külkereskedelméből, alapjában véve — mint optimálisát — tartsuk jellemzőnek az 1830-as és 1840-es évekre is. A Magyar Királyságnak az örökös tartományokkal lebonyolított kivitele 1819 és 1828 között, évi átlagban 1789-hez viszonyítva 211,32%-kal, onnan érkező behozatala 246,12%-kal növekedett. (L. a 4. táblázatot.) A külkereskedelmi forgalom túlnyomó részét - az 1. táblázat adatai szerint - az örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelem foglalta le. Emellett eltörpül a más országokkal folytatott kereskedelem részaránya. A Magyar Királyság az örökös tartományok közül mind a kivitel, mind a behozatal legnagyobb részét Alsó-Ausztriával bonyolította le. Éppen csak meghaladta az Alsó-Ausztriába irányuló kivitelnek az egyharmadát a Morvaországgal és Sziléziával folytatott export, 60%-át az import értéke. Stájerország, Illíria és a Tengerpart együttvéve is csak a teljes kivitel kereken 12%-át, az onnan importáltaké az előbbi örökös tartományokból szár-