Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Grickevics; A. P.: Szocial'naja bor'ba gorozsan Belorusszii. (XVI- XVIII vv.) (Ism.: Niederhauser Emil) 418/II
418 TÖRTÉNETI IRODALOM források újszerű értelmezésével, marxista szemléletű elemzésével, a nem könnyen hozzáférhető kínai források magyar nyelvű tolmácsolásával. Az egyes értekezések korábban angol nyelven megjelentek már és a különböző szakfolyóiratok hasábjain hozzáférhetők az érdeklődők számára. A fejezetek végén található jegyzetek tartalmazzák a tanulmányok idegen, főleg angol nyelvű kiadásainak bibliográfiai adatait, valamint az elemzett szövegek más problémáit is, a megfelelő referenciákkal. Ezáltal Ecsedy Ildikó műve maga is forrássá válhat más tudományterületek kutatói számára, más szempontú vizsgálatok elvégzésére. Illés Zsuzsa A. P. GRICKEVICS: SZOCIALTVAJA BOR'BA GOROZSAN BELORUSZSZII. (XYI-XVIII W.) Minszk, 1979, Nauka i Technika, 152 L (A BELORUSSZIÁI VÁROSLAKÓK TÁRSADALMI HARCA A 16-18. SZÁZADBAN.) Anatolij Petrovics Grickevics minszki professzor már számos könyvet és tanulmányt publikált Belorusszia 16—18. századi történetéből, ezen belül elsősorban a magyar mezővárosokkal erősen rokonítható magánföldesúri kisvárosok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődéséről. Ebben a könyvében - megint igen széles körű hazai és külföldi (lengyelországi) levéltári forrásanyag és szakirodalom alapján - részletekbe menő képet ad a magánföldesúri városokban lezajlott társadalmi harcokról. Először a városok belső helyzetét tekinti át összefoglaló módon és az antifeudális osztályharc alsóbb formáit mutatja be számos példán. A városi polgárok a (többnyire távol élő) földesúrhoz fordultak segítségért a földesúr helyi hatóságaival szemben, a rájuk eső terhek mérséklését, a törvényes szintre való leszállítását kérelmezve. Nemegyszer előfordult, hogy a nagyobb ellenállás elkerülése érdekében a földesúr tett is bizonyos engedményeket a polgároknak, csökkentette szolgáltatásaikat. Az osztályharcnak az a formája, hogy a városlakók más földesúrhoz költöztek, csak a 18. században vált jelentőssé. A harc érdemben osztályharc volt, csakhogy az alacsony fejlettségi szint miatt még nem kerülhetett előtérbe a feudális rendszer felszámolásának a követelménye. Ahol a polgárság követelései valamilyen formában megfogalmazódnak, mindig megmaradnak a feudális rendszeren belül, csupán ennek valamelyes módosítását igénylik. Igaz, hogy a nagy antifeudális felkelések idején (a Nalivajko-féle felkelés 1595-96, a lengyel uralom elleni ukrajnai felkelés 1648-54) a városlakók is részt vesznek a fegyveres harcban, a felkelt parasztok oldalán, de még ekkor sem a feudalizmus felszámolásáért harcolnak. A városi lakosságon belüli társadalmi küzdelmeket, tehát a városi patriciátus eüen irányuló mozgalmat, meg a céhen belül mesterek és legények közt folyó küzdelmet ugyancsak megvizsgálja a szerző, az erre vonatkozó forrásanyag azonban olyan gyér, hogy voltaképpen sokszor csak egyéni konfliktusokról van módja tudósítani, persze, ezek is sejtetik, hogy az osztályharcnak ez a formája is megtalálható a magánföldesúri városokban. Talán a legérdekesebb az utolsó fejezet, amely a felekezeti megoszlás és a felekezetek közti harc adatait mutatja be. A lengyel—litván állam az ellenreformáció jegyében az ortodox lakosság katolizálását szorgalmazta (unitusok). A városi lakosságon belül ez jelentős rétegeket érintett; ugyanakkor - a katolikus egyházhoz való átállás is - elsősorban a jezsuiták tevékenysége nyomán számos esetben bekövetkezett (a kisnemesség teljes egészében ezt az utat választotta, hogy egyenlővé legyen kiváltságaiban a katolikus lengyel nemességgel). Ez azonban nem jelentette az ortodox egyház teljes visszaszorítását: számos templomot meg tudott tartani, és a félig egyházi, félig világi jellegű ún. „testvérségek"., az ortodoxokat tömörítő szervezetek révén megőrizte önállóságát, sőt ezek a testvérségek a városi önkormányzatban is szerepet játszottak. Helytelen volna tehát az ortodox egyház üldözéséről beszélni. Ezt Lengyelország felosztásai idején az orosz kormányzat emlegette, ahogy a porosz a protestánsok sérelmeit, mindkét részről azonban ez csak ürügy volt a lengyel-litván állam belügyeibe való beavatkozásra, a felosztások előkészítésére és igazolására. Hogy az unitus lakosság viszont meg volt elégedve felekezeti állásával, amit Engels is hangsúlyozott, azt mutatja az a tény, hogy
