Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
A ZRÍNYI-CSALAD TENGERMELLÉKI BIRTOKAI 369 mellett időről időre leltárak segítségével rögzítették a várkastélyok és majorságok épületállagát és felszerelési tárgyait, állatállományát, külön feltüntették a majorságok és az egész birtokapparátus személyzetét-cselédségét, azok pénzbeli és természetbeni járandóságával egyetemben. Ahol a várúr magas katonai funkciót is betöltött — és a török korban a legnagyobb mágnáscsaládok egy-egy tagja rendszeresen viselt magas katonai méltóságot — a birtokán élő, különböző típusú katonáskodó elemeket a serviens jellegű főúri magánhadsereg tagjaitól kezdve a környező királyi végváraknak az illető főúr parancsnoksága alá helyezett katonáiig is összeírták, és számadásokat vezettek e katonák zsoldjának, posztó-és élelmiszeradagjainak a kifizetéséről is. Mindez az ügyvitel az iratok hatalmas tömegét termelte, az ügyvitel pontossága és részletessége azonban uradalmanként erősen eltérő volt, sőt ugyanazon birtokon belül is változott korszakonként az egyes földesurak egyéni törődése, szervezőképessége, vagy egy-egy kiváló tiszttartó működése, vagy ilyennek a hiánya szerint is. A legfontosabb alapösszeírásokat, leltárakat, számadásokat azonban mindenképpen vezetni kellett ahhoz, hogy egy ilyen bonyolult, sokrétű nagybirtok üzemelni tudjon. Hogy a 17. századi nagybirtokokról igen eltérő részletességű és mennyiségű forrásanyag maradt fenn, annak elsősorban az az oka, hogy e gazdasági jellegű forrásanyag megőrzésére, ha az már elvesztette ügyviteli jelentőségét, sokkal kisebb gondot fordítottak, mint a feudális birtoklás alapját jelentő jogbiztosító iratok gondos megóvására. Ennélfogva a minden nagybirtokon nagy mennyiségben keletkezett gazdasági iratok igen eltérő mértékben vészelték át az évszázadok viszontagságait, de ahol megmaradtak, nagy mennyiségük miatt sem publikálhatók a maguk teljes teijedelmében.1 Mi indokolja mégis a Zrínyi-birtokok gazdasági iratainak a közzétételét? Az, hogy nem maradt fenn Zrínyi-levéltár. Illetve nincs tudomásunk róla, bár nem teljesen elképzelhetetlen, hogy még valahol lappang. A 17. századi Magyarország egyik igen gazdag, és politikai jelentőségét tekintve is az egyik legfontosabb családjának birtokairól, vagyonáról csak „visszatükrözött", tehát a családra vonatkozó, de más, elsősorban kamarai levéltárakban megmaradt iratokból tudunk képet alkotni. A család birtokjogi iratai a Magyar Kamara Neoregestrata Acta sorozatában másolatban megvannak: a birtoklástörténetet a kutatás így nagyjából tisztázta,2 a további szakirodalom is elsősorban erre az alapvető munkára támaszkodik.3 Az így kialakított kép azonban nem teljes, mint látni fogjuk. Különböző kamarai jelentésekből, tehát nem számadásokból és összeírásokból azonban mégis bizonyos képet alkothatunk a Zrínyiek gazdasági tevékenységéről és összeütközéséről a gráci és bécsi kamarákkal. Elsősorban ezt a forrástípust használta fel Takáts Sándor tanulmányainak azokban a részeiben, amelyekben a Zrínyiek gazdálkodását is érinti.4 'Az ország talán legfontosabb családjának, a Rákóczi családnak gazdaságtörténeti irataiból készült egy válogatott dokumentumokat felölelő' forráskiadvány: Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, 1630-1648. Budapest, 1954. Ennek a fontosságát csak emeli az a szomorú tény, hogy a Rákóczi-Aspremont levéltár egy része a kötet megjelenése óta elégett. 2Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós. Budapest, 1896-1902, 1-5. köt. 3Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. 2., átdolgozott kiadás. Budapest, 1964. Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Budapest, 1965. "Elsősorban: A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. In: Szegény magyarok. Budapest, é. n.
