Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Vida Mária: Szent Kozma és Dámján magyarországi tiszteletének eredete és értelmezése (11-14. század) 340/II
SZENT KOZMA ÉS DAMJÂN MAGYARORSZÁGI TISZTELETE (11-14. SZÁZAD) 353 ideje előtt virágzó Kettlach-kultúra keresztény átértelmezésének eredménye.7 6 Bizonyossá teszi ezt az is, hogy az edény rendeltetése is Jézus gyógyító szerepével kapcsolatos. A „páros" szenteknek, jelen esetben Kozmának és Damjánnak együttes ábrázolása azonban még nem bizonyíték arra, hogy az aspersoriumot csakis keleti szertartásokhoz használhatták.7 7 Mind a keleti, mind a nyugati, latin ritusú egyházakban mindig párosan ábrázolták őket. Már a legrégebbi római mozaikon is együtt szerepelnek, a magyarországi emlékeken pedig mindig (koronázási palást, magyar korona, falképek, Legendárium stb.) A görög nyelvű szöveg és esetleg a vízszentelési ima alapján elfogadjuk a keleti ritusú használatot, de a páros szerepeltetés alapján nem. A Krisztust megjelenítő oroszlán-szimbólum sem szokatlan, maga Fettich említi, hogy hasonlóak az esztergomi oroszlános címerkorongok, háttérben a románkor színszimbolikájának rendszerével. Egyetlen ritka jellegzetessége a szenteltvíztartónak, amelyből egyébként alapos tanulmányában még Fettich sem emlékezik meg, Szent Kozma és Szent Dámján szerepeltetése. Csupán a keleti egyházban párosan megjelenített szenteket — Kosmas és Damianos, Kyros és Iohannes, Pantaleimon és Hermolaos — sorolja fel. Azt sem nevezi meg konkrétan, hogy a három közül melyik lehet az edényen, Zolnay László viszont minden bizonyossággal Kozmáról és Damjánról beszél.78 Úgy gondoljuk azonban, hogy ez nemcsak a latin, hanem a keleti egyházban is ritka téma az aspersoriumok ábrázolásain. Ezért ha már felmerült Antiochiai Anna szerepe az ősmagyar művészettel rokon opizai ötvösművészet alkalmazásában, miért ne „kedveskedhetett" volna azzal, hogy III. Béla magyar király kedvéért az Árpád-ház páros védőszentjét jeleníti meg? A lelőhellyel kapcsolatban az alábbiakat szükséges megemlíteni: az egykori, Megváltó tiszteletére szentelt monostor közelében, a templomtól kétszáz méterre találták a szenteltvíztartót.7 9 Menekülés közben vihették el a tárgyat a templomból vagy a monostorból, és ejthették (vagy rejthették? ) a mocsárba? 8 0 Az aspersoriumon ábrázolt Krisztus-jelkép bizonyítja, hogy csakis a Megváltó monostor és templom szertartásaihoz használhatták. Nem tudjuk, hogy melyik nemzetség és mikor alapította. Mivel első királyaink alatt királyi birtok volt (közelében: Királyok-tava!), indokoltnak tűnik, hogy a királyi alapítású monostorba a királyi udvar műhelyéből származó tárgyak kerültek. Zolnay László a királyi alapítású egyházak egyházi szerelvényekkel való felruházásával kapcsolatban leszögezi, hogy akár importált, akár itthon készített liturgikus ötvöstárgyak voltak, minden bizonnyal az alapító király s a felszentelő érsek városából, Esztergomból indultak rendeltetési helyükre.81 Ha tehát a besztereci monostor III. Béla idején királyi birtok volt, az aspersorium valóban az esztergomi királyi ötvösműhelyben készült — talán Antiochiai Anna inspirációja és megrendelése alapján —, végül bizonyítható a monostor titulusa és az edény azonos ábrázolása alapján, összetartozásuk, akkor a szenteltvíztartó 76 Fettich N.: i. m. 47. - Az alsó-ausztriai leló'helyró'l elnevezett félig keresztény, félig barbárpogány emlékcsoport. η 1 Fettich N.: i. m. 42. 78 Fettich N.: i. m. 36. Vö. Zolnay L.: Kincses Magyarország, i. m. 154. Uő: i. m. (60. lábj.) 150. 79 Kiss L.: Beszterec. Egy lápi kisközség leírása. Föld és ember, II. Bp. 1922. 209. Vö. Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye monográfiája. Bp., 1900. 331. '"Fettich N.: i. m. 36-37. 81 Zolnay L.: i. m. (60. lábj.) 150.
