Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Vida Mária: Szent Kozma és Dámján magyarországi tiszteletének eredete és értelmezése (11-14. század) 340/II
346 VIDA MÁRIA ütközőpont lenni a római pápaság és a bizánci császárság kezdődő viszálykodásában. Mindenesetre egy bizonyos: alapeszméit „megerősítő" mintaképeit hímeztette a palástra, és e szentek az Árpád-házi királyok és utódjaik patrónusaivá lettek. Emellett szól még egy igen fontos ikonográfiái adat: valamennyi szentnek — Istvánhoz hasonlóan — a fején az akkori koronadivatnak megfelelően abroncskorona, a kezében lándzsa és országalma látható. A király jobbjában a lándzsát, baljában az országalmát tartja. A többi szentnek váltakozva — aszerint, hogy jobb vagy bal felé fordul — hol jobb, hol bal kezébe kerültek a felségjelvények. A párosával egymás felé forduló szentek egymás felé nyújtják az országalmát, kifelé tartják a lándzsát. (Kivétel Gizella, akinek jobbjában a veszprémi templom modellje van), Lepold Antal, aki a lándzsa és az országalma „ismétlődésére" elsőként figyelt fel, a fejedelmi jelvényeket csupán a „bizánci minta sablonos tartozékainak" tekinti,3 2 s e különös attribútumoknak semmiféle jelentőséget sem tulajdonít. Győrffy György, István koronázásával kapcsolatban részletesen elemzi a „zászlós lándzsa" jelentését: ez a vexillum tette a magyar királyt a német—római császártól nem függő szuverén uralkodóvá.3 3 Még azt is felfedezi, hogy István koronájához hasonló látható Gizella királyné és a többi szent fején is, bár ezt nem találja szokatlan attribútumnak és külön magyarázatra érdemesnek. Kovács Éva korábban „palásttal, fejükön gyöngyös koronával" ábrázolt mártírokat említ, akik a donátorokhoz hasonló háromszögletű koronát viselnek.3 4 Analógia alapján (a női alakok a bázeli tábla árkádjai felett és a watterbachi hordozható oltár) megállapítja, hogy még István koronájára sem lehet következtetni, mert nem hatalmi jelvény: uralkodók mellett mártírok, próféták, evangélisták, az erények megtestesítői is viselik (III. Ottó evangéliáriuma, Máté és Lukács evangélisták leplei). Szerinte ez nem konkrét forma, hanem egészen ornamentumszerű. Üjabban a „liliomdíszes" abroncskorona mellett felfedezi a királyi öltönyt, az országalmát, sőt a lándzsát is, és a nagyharsányi pénzleletre hivatkozva elismeri, hogy a lándzsa István király egyik jelvénye volt.35 Ez a jelenség szögezi le, egyszerűen a szóillusztrációhoz hasonló ábrázolási eljárás, vagyis a szentek sorába iktatott donátorok a himnusz éneklői, akik azért fohászkodnak Krisztushoz, hogy szentjeivel együtt részesítse őket az örök dicsőségben. Az a tény,hogy a donátor királyi párral egy sorba került szentek ábrázolási módja teljesen megegyezik, azt igazolja inkább, hogy e ritka és szokatlan attribútumok felségjelvények. Ε jelképek: a korona, a lándzsa és az országalma, amelyek csak felkent királyokat illettek meg, a palást szentjeinek attribútumaivá lettek. És köztük látható, a sor végén utolsó párként és kiemelt helyen Kozma és Dámján háromnegyedes alakja. Viselés közben ugyanis — a palást összecsukódása révén — előre kerültek. Jelentőségük a palást tekintélyével együtt növekszik. A III. Béla (1172—1196) által átalakított miseruha koronázási palástként való első említése 1290-ből származik: a krónikás szerint a 32 Lepold Α.: Szent István király ikonográfiája. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára. Szerk. Serédy J. Bp., 1938. 3. k. 119. 33 Győrffy Gy.: i. m. 155-157. 34 Kovács É.: i. m. (16. lábj.) Vö. Braun, J.: Meisterwerke der deutschen Goldschmiedekunst der vorgotischcn Zeit. Teil 1. 9-12. Jahrhundert. München, 1922. 7. 1. 30. kép - Watterbachi hordozható oltár. Regensburgi munka (?) 11. sz. eleje. München. Bayer. Nationalmuseum.; Burckhardt, R.: Die Kunstdenkmäler des Kantons Basel-Stadt. 2. Bd. 9-14., 28-44. 17. kép - A bázeli tábla részletes ismertetése. 1854 óta: Paris. Cluny Museum tulajdona. 35 Uő.: i. m. (16. lábj. (1980) 65.
