Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kerbl; Rajmund: Bizantinische Prinzessinnen in Ungarn zwischen 1050-1200 und ihr Einfluss auf das Arpadenkönigreich (Ism.: Makk Ferenc) 224/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 225 feleségül vétette Géza herceg egyik nőrokonát. Kerbl szerint az ekkor létrejött magyar-bizánci szövetségnek lett következménye az, hogy 1071 őszén a megbukott IV. Romanos érdekében a magyarok betörtek a birodalomba. Az új bizánci uralkodó, VII. Mikhael Dukas (1071-1078) az ellenségeskedések megszüntetése végett békét kötött Gézával, és a magyar herceggel létesített baráti viszony megerősítésére 1071-1072 fordulóján ajándékot küldött Gézának, amely ma a magyar korona alsó részét képezi. Az ezen található görög nyelvű felirat (magyar fordításban: Géza Magyarország hű királya) tanúsága szerint a bizánci császár elismerte Gézát magyar királynak. Ezt követően Géza már nem vett részt az 1072. évi görög hadjáratban, sőt helyzetében megerősödve harcot indított Salamon ellen a királyi trónért, amelyet 1074-ben meg is szerzett magának. Synadene férje halála után még két évig Magyarországon maradt, mert idősebb fiát, Kálmánt akarta a királyi hatalom birtokába juttatni. László azonban erősebbnek bizonyult, s végül is Synadenét az ország elhagyására, Kálmánt pedig a papi pályára kényszerítette. A szerző által megrajzolt képpel kapcsolatban -Synadene visszatérésének 1079/1080-ra datálását kivéve - számos kifogás vethető fel. így nem bizonyítható (bár elképzelhető), hogy Géza herceg és a bizánci hadvezérek között katonai szövetség jött volna létre; forrás nem támogatja azt a vélekedést, miszerint Géza és Synadene az 1064-1067-es időszakban kötött volna házasságot. A VII. Mikhael Dukas alatti magyar-bizánci dinasztikus kapcsolatra vonatkozó elképzelést már Gyóni Mátyás cáfolta, s mostani, némileg módosított formájában sem tudjuk azt elfogadni. A szerző állításával szemben igazolható, hogy Géza részt vett az 1072. évi görög hadjáratban. A 14. századi magyar krónikakompozíció alapján egyértelműnek látszik számunkra az, hogy Géza herceg és Bizánc között az 1071-1072-es konfliktus nyomán jött létre először közeledés. Erre vezethető vissza, hogy — a pápától és a német császártól eltérően - a baszileusztól Géza 1074-ben megkapta a királyi címet (krales), amit Mikhael Dukas ajándékának felirata is tanúsít. Ekkor, tehát Salamon legyőzése után, köthetett házasságot Géza Synadenével — a baszileusz bizalmas hívének, Nikephoros Botaneiatesnek rokonával -, hiszen görög forrásunk világosan megíija, hogy a bizánci hercegnő Magyarország királyához ment feleségül. A magyar krónika pedig félreérthetetlenül megmondja, hogy Lászlót a főurak Salamonnal - s nem Kálmánnal - szemben választották meg királyukká. Műve második fejezetében a szerző Borisz herceg bizánci házasságának történetével foglalkozik. Ennek kapcsán megrajzolja Kálmán király állítólagos fiának egész életútját. Kerbl azonosítja Boriszt a magyar krónikában szereplő Bors comesszel; véleménye szerint Borisz 1129-ben Kijevből Magyarországra ment, hogy trónigényét érvényesítse. De II. István 1129-ben békét kötött Bizánccal, s e békekötés nyomán a baszileusz akaratából a király elismerte trónja örökösének Vak Bélát, aki addig a császár által támogatott trónkövetelőként a konstantinápolyi udvarban élt, s a bizánci uralkodó kezdeményezésére akkoriban vette feleségül szerb hitvesét. II. István a baszileusz kívánságára Boriszt kiszolgáltatta Bizáncnak, hogy a görög földről hazatérő Bélának ne lehessen itthon a vetélytársa. Bizáncból Lengyelországba távozott Borisz, ahol a szerző feltételezése szerint egy lengyel hercegnőt vett nőül. A lengyel feleség halála után Borisz visszatért Bizáncba, s itt 1141 és 1143 között házasságot kötött egy konstantinápolyi hercegnővel, ebből a frigyből származott Konstantinos Dukas Kalamanos sebastos. A szerző - V. Laurent szellemes érvelése alapján - úgy foglal állást, hogy Borisz bizánci felesége Anna Dukaina hercegnő volt, aki Anna Komnene révén tartozhatott II. Joannes császár rokonságához. Anna Dukaina félje halála után kolostorba vonult, s itt felvette az Arete nevet. Egy kolostori oklevél tanúsága szerint Borisz hitvese a kralaina (királyné) címet viselte, amiből Kerbl arra következtet, hogy Borisz pedig a krales (király) titulussal rendelkezett Bizáncban. Ez azzal magyarázható, hogy a baszileusz elismerte Borisz herceget Magyarország királyának, s éppen ezért 1146-ban II. Gézával szemben a trónkövetelő Borisz nemcsak a német császár, hanem a bizánci uralkodó támogatását is élvezte. A szerző végül Borisz halálát az 1155-1156-os évekre teszi. Mindebből mi csak az Anna Arete Dukaina személyére vonatkozó fejtegetést fogadjuk el; a többi megállapítását a szerző megbízható forrásokkal nem tudja alátámasztani. Bors comes és Borisz herceg azonossága feltételezhető ugyan, de ténylegesen nem bizonyítható. Az 1129-es magyar-bizánci békekötés értékelése, Vak Béla bizánci tartózkodásának feltételezése ellentmond a forrásoknak. A kortárs Freisingi Ottó híradása alapján Borisz bizánci házasságkötését a herceg első konstantinápolyi útjának idejére - tehát az 1130-1132-es évekre - lehet csak datálni, s ezzel el is esik a lengyel házasságra vonatkozó ötlet. A kralaina, illetve a krales cím viselése szerintünk csupán arra utal, hogy Borisz magát magyar királynak tekintette, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy Bizánc is elismerte volna őt IS Századok 1981/1