Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata (Ism.: Kulcsár Péter) 222/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 223 A magasabb iskolázás, a „Studium" - a domonkosok, a minoriták, az ágostonrendiek programja - a kedvezőtlen földrajzi és politikai körülmények, a városok fejletlensége és gazdasági erőtlensége miatt nem valósulhatott meg, a hazai iskolázás megmaradt, megragadt a katedrális schola és chorus mellett. És bár ez - legmagasabb szintjén — nem megvetendő tudásanyagot garantált, a hiányzó egyetemet a külföldi peregrinációval együtt sem pótolhatta. Ez természetesen rányomta bélyegét társadalmunk intellektuális színvonalának alakulására. A kötethez csatlakozó térképek, melyek a főbb témák és eredmények földrajzi összefoglalására hivatottak, óriási fehér foltokat mutatnak: üres a Dráván túli vidék, a Marostól délre eső, a Duna-Tisza köze, üres a Felvidék nyugati fele, szinte a keleti is, Erdélyben itt-ott árválkodik egy-egy iskola, kolostor. Az a vázlat, mely az 1000 és 1350 között keletkezett, helyhez köthető irodalmi emlékek szülőhelyeit mutatja, összesen 14 helységnevet tartalmaz. (A művek száma is épp hogy meghaladja az ötvenet; egy részük töredék.) Mindez mégsem a kultúra csekélységét, hanem a pusztulás iszonyú nagyságát mutatja: „Bizonyos, hogy az iskolázás, az irodalmi alkotás kezdettől fogva igazán otthon volt abban az országrészben, melyet a török uralom leginkább elpusztított. Mégis, ami nemzeti műveltségünk első három és félszáz évéről szövegszerűen fennmaradt, az az elpusztított tájról a felső és nyugati országrészekbe sodródott emlék. Emlékek, vagy inkább emlékjelek abból a sokkal több és talán értékesebb elpusztultból, amit literatúránk első évszázadaiban alkotott" - szól az összefoglalás. Ha a könyv gondolatmenetét továbbvisszük, egyetlen lépéssel odább olyan területre érkezünk, ahonnan más szemszögből láthatunk rá a tárgyra. A 11. század első felét a mai szakirodalom - tudtommal - egybehangzóan az európai feudalizmus útjának fordulópontjaként minősíti. Éppen azt az időszakot, melyben a magyarság találkozott ezzel a társadalmi rendszerrel. Szempontunkból - a művelődésügy állását nézve - válságról is szokás beszélni; okkal. Mezey is ezt az álláspontot vallja, mégsem mondja ki, hogy amikor elődeink felvették azt a műveltséget, mely az antik Róma örökségéből az eltelt évszázadok alatt kialakult, az éppen nem a kitaposott úton járt már, hanem lekanyarodóban volt róla. No, persze nem a legalapvetőbb mozzanatokban, de igencsak lényegesekben. A felállított modell épp ebben a pillanatban szétesőben van. Az egyház szilárdsága meginog, a fegyelem meglazul, szabadabb szellem lesz úrrá, a klerikusok mozgástere tágul, gondolataik kötetlenebbül szárnyalhatnak; megjelennek a vágáns klerikusok, akik jártukban-keltükben nem feltétlenül az ortodox elveket propagálják Európa-szerte; most kezdődik a műveltség szekularizációja, világiak jelennek meg az iskolában. Damiáni Péter nem győz panaszkodni a „klasszikus" egyházi tanügy romlása fölött: hogy a kolostori iskolák üresek, a klerikusok érdeklődése a világ dolgai felé fordult, a fegyelem felbomlott és így tovább. Amikor Szent Gellért nálunk megnyitja iskoláját a marosvári kolostorban, Európában a kolostori iskolák intézménye már sokat veszített fontosságából, helyét a városi iskolák hálózata vette át. Az ez idő tájt végbemenő társadalmi, politikai változás a kultúrához legközelebb eső területen, az ideológiában sem maradt nyomtalan. Számunkra roppant jelentős újdonság az eretnekség megjelenése. Ez eddig nyugaton nem volt számottevő tényező: szórványosan, elszigetelten, többnyire egy-egy renitens személyhez kötődve bukkant fel, nem emelkedett fölül a praktikumon, és egykönnyen kordába lehetett szorítani; nem volt társadalmi léptékű jelenség, csak kuriózum. Most egyházi és világi körökben, alsóbb és felsőbb rétegekben tömegessé és fékezhetetlenné válik, Itáliában, Német- és Franciaországban egész körzeteket hódít meg, és ideológiává alakul. 1022-ben Orléansban lezajük az első nagy eretnek-pör, és a bűnösöket máglyára küldik. Európa másik végéről szinte ugyanezen időben fokozódik a nyomás: a messzalianizmus száz évvel előbb kezdte erőteljes előnyomulását a Balkánon, all. század második felében kerül át mellé Kisázsiából a paulicianizmus központja. És középütt Magyarország? Mindenesetre feltűnő, hogy akkor, amikor az embereken még meg sem száradt a keresztvíz, és a pogányság csökevényei ellen még több évtizedes kemény küzdelem van hátra, az a Gellért, aki aztán maga is a lázadó pogányok áldozata lesz majd, Deliberatiójában szót sem ejt erről a veszedelemről, hanem az eretnekek elleni harc szükségességéről beszél. Magyarország nemcsak passzív befogadóként állt Dél és Nyugat - az eretnekség és a római hit -ideológiája és kultúrája között, hanem elsőrendű közvetítő szerepet is játszott érintkezésükben. Dietmar Hintner nemrégiben foglalkozott Magyarország szerepének elemzésével III. Ince és a bulgáriai bizánci kereszténység kapcsolatainak szervezésében (Die Ungarn und das byzantinische Christentum der Bulgaren. Leipzig, 1976, St. Benno-Verlag.) Hazánk volt a ,.Nachbar- und Hinterland" a pápai politika számara ebben az irányban, és a királyi udvarban a jelek szerint meglehetősen nagy forgalom zajlott: „Tractato negotio illorum quodam Patarinorum in Bosna,... - jelenti a pápa embere — fui in Ungaria