Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
194 BARTA GÁBOR lépnek egymással, akkor még a halottak is ellenetek fognak támadni. Nem tagadom, hogy most mi vagyunk szükségben, mert nagy feladat lenne, egyszerre uraddal és Ferdináddal is hadakoznunk - de talán nincs távol az az idő, amikor ti magatok fogjátok saját érdeketek szerint valónak látni az általam indítványozott szövetséget. S ha azt akaijátok, hogy tiszteljünk benneteket — te mondtad, hogy urad szemében elsőbbsége van a tiszteletnek a vagyon felett -, adjátok vissza uramnak (azokat a területeket), melyeket Lajos király idejében Magyarországból, Szlavóniából és Horvátországból elfoglaltatok . . . Ekkor az én uram mindig tisztelni fogja a tiedet, . . . ekkor gyámjának fogja őt elismerni." Ibrahim nevetni kezdett, s távozott. Csak másnap üzent vissza, Gritti által, hogy ragaszkodik az adófizetéshez, de Laski megint visszafeleselt: „a magyar nép iszonyodna, ha ezt meghallaná, s miatta a keresztény hatalmak is eltávolodnának János királytól, sőt maga Ferenc király is kénytelen lenne tőle segítségét megvonni. .." Ezzel mintha újra holtpontra jutna az ügy, párnapos szünet következik. Aztán 1528. január 2-án Gritti megint hozza a nagyvezír üzenetét: „A pasa felhagyott az adóval, de azt mégis követeli, hogy a magyar királyok évente küldjenek követet a szultánhoz, 10 000 forint ajándékkal.. .". „Szabott időben ajándékot hozni annyi, mint adót fizetni" — vág vissza a követ, majd napokon át tartó alkuba kezd: „. . . ha a Szerémséget nem adják vissza nekünk, a szultán ilyen barátságáért és szövetségéért a magyar király minden ötödik évben küldene követet, aki a szultánnak elvinné az ajándékot, amelyet a mi királyunk akar, de az ajándék összege nem lenne meghatározva."15 0 „Adjátok vissza a Szerémséget, és évente fog jönni a követ ajándékkal." Ibrahim január 12-én újabb engedményt tesz: megígéri, hogy a következő napok vadászatán beszél a szultánnal. És állja is a szavát, akárcsak Musztafa pasa, aki Szulejmán távollétében ezúttal barátságosan, közbenjárását fölajánlva beszélget a lengyellel. Ő már olyan gyakorlati kérdéseket is feszegetni kezd, vajon a török egy hadat alkotna-e a magyarral, vagy mindkét szövetséges külön-külön seregben harcolna? A padisah vadászata sokáig tartott, január 26-a lett, mire a nagyvezír újból magához kérette Laskit. Úgy látszik, azt Gritti már kiokosította,151 mert mindjárt azzal kezdte: „Felhagytatok már az adóköveteléssel, hagyjatok föl ugyanúgy az ajándékok sürgetésével . . . Kérem méltóságodat, nyújtson alkalmat, hogy a felséges szultánnal szólhassak, azt hiszem, hogy ő sokkal kegyesebb, mint némelyek hiszik." „Nem tudom, mely őrszellem adta tudtodra fejedelmünk természetét - válaszolta Ibrahim szemrebbenés nélkül —, holnap szólni fogsz vele ... én magam leszek a tolmács." És másnap tényleg megérkezett „egy falka" csausz, s hosszas előkészületek (Ibrahimmal és két másik pasával való előzetes megbeszélés) után tényleg bekísérték Szulejmánhoz. Laski ékes szónoklatot vágott ki, még azt is megengedte magának, hogy azt állítsa: János király őelőtte már két követet is küldött a hatalmas úrhoz, csak azok nem 1S0 I. m. 52.1.: „ ... si non restitueretur nobis Seremium, ut tunc pro tali Amicitia et conjunctione Imperatoris, singulis quinque annis Rex Hungáriáé oratorem mitteret, et valorem donorum non nominando, portaret Imperátori dona ipsa, qualia rex meus voluerit". 151 Szalay L. Adalékok 117. óta mindenki ezt hiszi, de az elég részletes beszámoló hallgatása ellentmond e feltételezésnek. Tranquillo Andreis lentebb említendő' beszámolója ugyan kiemeli Gritti szerepét, de a szerző elfogultsága ez esetben közismert.
