Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 175 lasztó gyűlésre eredetileg e célból, de eleve későn indított lengyel követeket (a többször említett Krzyczki—Sprowa kettőst) János király meglehetősen hidegen fogadta. (Mire a két biztos alapos, spk súlyos problémát előre meglátó jelentéseit megtetézte néhány indokolatlanul szigorú kitétellel is). Pozsonyból Mária királyné környezetéből hallatszottak Krakkóig sértődött hangok; a messzi Spanyolországban pedig, V. Károly császár udvarában Jan Dantyszek lengyel követnek kellett lenyelnie néhány epés megjegyzést Zsigmond szándékaival kapcsolatban.78 A helyzet azután hamar tisztázódott. Amint azt előre várni lehetett, Krakkó mind a cseh, mind a magyar királlyal jó, sőt szinte szívélyes viszonyba került. (Mindezt egyfajta munkamegosztásban: maga a király Szydlówiecki főkancellár és híveik habsbuigiánusnak; Bona királyné, Jan taski prímás, Tomicki alkancellár és társaik jánosistának számítottak.)79

A lengyel—magyar határon egymást váltották a követek: Krzyczkit és Sprowát 1527 februárjában, mint egyszer már említettem, Kázmér tescheni herceg követte; János királytól pedig előbb (már 1526. nov. 13-án) homonnai Drugeth István, majd (februárban) Statileo János és Kázmér herceg, végül (már április végén) ismét Statileo utazott Krakkóba. Ferdinándhoz és tőle is ugyanilyen sűrűn jöttek-mentek a lengyel és osztrák megbízottak.8

0 A tatártól, orosztól szorongatott lengyel állam érthetően kerülte a konfliktust déli és délnyugati szomszédjával, de Andrzej Krzyczki már Esztergomban megfogalmazza hazája nagy diplomáciai dilemmáját: „ . . . vajon az lenne üdvösebb és becsületesebb, ha ahhoz a Jánoshoz csatlakozunk, akit már megkoronáztak, és aki kevéssé hatalmas — vagyahhoz a Ferdinándhoz, aki jogokra és kötelezettségekre hivatkozik és hatalmasabb ...?"8

1 Maga Zsigmond király eleinte halogatta a döntést (Ferdinánd első hozzá küldött felszólítására kereken megtagadta, hogy a magyar kérdésben állást foglaljon) - végül pedig a semlegesség mellett döntött. A külvilág számára olyasféle nesze-semmi nyilatkozatokat küldött, mint például 1527. április 1-én a pápának: „ ... szívesebben lennék a kegyelmes Ferdinánd fejedelem oldalán, de hazai ellenségeim által akadályoztatva nem tehetem, és ha tehetném is, nem akarok keresztény vér kiontásának részese lenni."8

2

Közben pedig János királlyal a legkülönbözőbb ügyekben igyekezett egyetértésre jutni. Szóba került Szapolyai házassága az akkor még alig hatesztendős Izabella hercegnővel (Zsigmond és Bona Sforza leányával); Zsigmond Ágost lengyel trónörökös örökbefogadása az aggle-18

A Krzyczki—Sprowa kettős fogadtatásáról: Pociecha II. 315.; a pozsonyiak mérge: uo. 318. 1.; Dantyszek bosszúságai: Acta Tomiciana IXJ. N. 149. 19

Szalay L. Adalékok 11. és Pociecha II., passim. 8 °E követjárásokat összefoglalja Smolka 140. és Pociecha II. 320. "Acta Tomiciana VIII. 274.1., Krzyczki-Tomickinak 1526. december elején nam utrum magis salutare et honestum sit Joanni illi adhaerere, qui coronatus est et minus potens, an Ferdinandi illi qui se jus et obligationes habere pretendit et plus potest . ..". 81

A válasz megtagadása: Acta Tomiciana VII. 186. Az ápr. 1-i levél: i. m. IX1. N. 96. (..Libenter adessem serenissimo principi Ferdinando, sed nec possum domesticis hostibus distentus, nec, si possem, particeps esse vellem effusionis sanguinis christiani". Hasonló a regensburgi lengyel követek utasításában is előfordul, i. m. N. 115