Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

174 BARTA GÁBOR Még pontosabban tudatta ugyanezt John Walloppal, VIII. Henrik angol király Prágában visszatartott követével János királynak egy közelebbről meg nem nevezett szolgája: „Abban az esetben - írta e beszélgetésről Wallop március 12-én Wolsey angol kancellárnak -, ha a cseh király haddal menne János király ellen, ez kénytelen lenne békét kötni a törökkel, és segítséget kérni tőle . .. amit könnyen megtehet, mihelyt akarja, de ha nem kényszerítik, nem fogja tenni." Csak teljesség kedvéért tegyük a sor végére az utóbb Angliában tárgyaló magyar követ, Hieronym fcaski július 5-én Wolsey előtt (már a második török küldöttség budai jelenlétével kapcsolatban) tett kijelentéseit, melyek szerint, „ha igaz lenne", hogy Szapolyai máris megegyezett a törökkel, akkor „neki, mint a köz ellenségének nem volna szüksége a keresztény fejedelmek segítségére ..., mindazonáltal irtózván attól, s bízván a keresztény fejedelmek segélyében, jó móddal halasztja a (töröknek) adandó választ".45 A címzettek és az időpontok összevetésével meglehetősen biztosan következtethetünk arra, hogy itt ugyanaz az eszköz két akciót is szolgált egyszerre. Először, még inkább csak „kiszivárogtatás" formájában, a Birodalmi Gyűlés jobb belátásra bírását kívánta elősegíteni, másodszor, már meglehetősen nyílt megfogalmazásban a Habsburg-ellenes tábor várható reakcióit akarta kitapogatni e kényes lépéssel kapcsolatban. Ez azonban már későbbi fejlemény, részletesebben majd lentebb szólok róla. Most még maradjunk annál, hogy a fentiek értelmében János király egyelőre főképpen arra használta a törökkel való kiegyezés rémképét, hogy általa próbáljon hatni keresztény tárgyalópartnereire. Azzal viszont, hogy ugyanakkor ténylegesen is megkezdte a törökkel való alkudozást, mégis mintha egyenlőségjelet tett volna a török elleni támadás és az azzal való szövetkezés egyaránt függőben hagyott lehetőségei közé. Egyenlőségjelet, melynek vonalait elsősorban a Habsburgok magatartásának mindent eldöntő jelentősége tette párhuzamossá. Habsburg Ferdinánd A török még épp csak kivonult Magyarországról, mikor a trónért versengeni kezdő két központ, a Pozsonyba menekült Mária özvegy királyné és az erdélyi haddal Szeged felől Fegyverneken és Debrecenen át Tokaj felé menetelő Szapolyai János vajda között (egyelőre még csak levelezés formájában) létrejött az érintkezés. Bár a két fél közötti ellentétek súlyossága hamarosan nyilvánosságra került - a királyválasztó országgyűlések külön-külön való meghirdetése az első nagy töréspont -, ez nem jelentette azt, hogy a kapcsolat megszakadt. A levelek, sőt megbízottak cseréje voltaképpen egészen a fehérvári országgyűlésig eltartott: a Habsburgok követei még azon is megjelentek, ha másért nem, hogy tiltakozhassanak. November 11-én Szapolyait Magyarország királyává koronázták. Az ország nagy része elismerte hatalmát — ha az ellentábornak maradtak is hívei. A fehérvári országgyűlés után tehát a két vetélytárs közötti kapcsolat jellegének meg kellett változnia.4 6 *'Szalay L. Adalékok 24.1., ill. Simonyi, London N. 14. 46

E tárgyban véleményemet korábbi tanulmányomban összegeztem, (Barta G.TSz.), vö. még A. Lhotsky: Das Zeitalter des Hauses Österreich. Die ersten Jahre der Regierung Ferdinands I. . . . Wien, 1971. (Továbbiakban: Lhotsky).