Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
160 BARTA GÁBOR Az is tény, hogy ezt a felkínálkozást a magyar udvar először kifejezetten tartózkodóan fogadta. Zsigmond lengyel királyt a februárban hozzá küldött magyar követ egyenesen arról tájékoztatta, hogy a bajor javaslatot I. János „nem fogadta el, mert oktalan és veszedelmes dolognak vélte, hogy német segítséget engedjen be Magyarországra, mielőtt békét kötött volna azokkal (ti. a németekkel — B. G.) és Ferdinánd királlyal".2 5 Mint láttuk, ez az álláspont utóbb mégis módosult. Szapolyai, mint a török ellen vesztes keresztény Magyarország feje nem térhetett ki a Német Birodalom segély-ajánlata elől, hacsak nem akarta elveszíteni a német fejedelmek egy részének (a bajorok által tolmácsolt) jóindulatát - amire a Ferdinánddal szembeni viszályban igencsak szüksége volt. A kételkedés ettől persze még megmaradt. Az első hírhozónak, Posnitzernek adott válasz végére gondosan odaillesztette a magyar kancellária a következő kérést: „őfelsége arra is kéri hercegi nagyságtokat, értesítenék őt minél hamarabb a birodalmi gyűlésről, lesz-e valami a tervezett keresztény hadjáratból, hogy ahhoz képest intézkedhessünk."26 Buda egyelőre csak annyit tehetett, hogy saját javaslatait körülbástyázta két sarkalatos előfeltétellel. Mint a pápához s a német fejedelmekhez írt korábbi, általánosságoknál többet nem tartalmazó segítségkérésnél, most a konkrét tárgyaláskor is azt hangsúlyozza, hogy a Birodalomnak le kell fognia a magyarok ellen készülődő Habsburg Ferdinánd kezét. Másodsorban pedig odateszi a már említett óhajt: ha a német segélyhadat végül sikerül összegyűjteni, s a korábbi feltétel is megvalósul — a birodalmi hadak vezére ne lehessen ugyanezen cseh király. S miközben a magyar kormány egyfelől kikötésekkel terhelte meg a német hadjárat' terveit — másfelől néhány furcsa kijelentést is megengedett magának. Már a regensburgi utasításba is bekerült az a figyelmeztetés, hogy Ferdinánd nagyhangú ígéreteivel föl fogja bőszíteni a szultánt. A bajor hercegek második, nem hivatalosan Budára érkezett követe, Kaspar Winzerer pedig — pontosan ugyanezekben a márciusi napokban — sok egyéb mellett a következő üzenet tolmácsolására is felszólítást kapott János királytól: „ ... A cseh király ... több száz példányban levelet küldött be Magyarországra, melyeket híveink beszolgáltattak felségünknek, ki ... föl sem venné a cselszövényt, ha nem állna a levélben: hogy Nádorfehérvárat még az idén akarja a cseh király visszafoglalni a töröktől és a magyaroknak átadni. Oly ígéret, mely a szultánt dühre fogja gyullasztani, s melyet a német birodalom és Magyarország segítsége nélkül bizony nem lesz képes betartani... ."2 7 Ferdinánd valóban sokszor hangoztatta harcias szándékait. De végső soron ugyanazt ismételgették a többiek is, magát I. Jánost is beleértve. Azok a bajor hercegek, akiknek a fenti üzenet szólt, maguk is pontosan azt tartották a leendő hadjárat céljának, „ .. . hogy Nádorfehérvárt és a többi erősségeket ... visszafoglalják ...". A Posnitzernek adott magyar válaszban pedig (ahogy a fenntebb részletezett, a birodalmi rendeknek küldött tervezetben is) szó szerint benne van, hogy a hadjáratot még az idén kell megindítani, amíg a török ki nem heveri veszteségeit.2 8 A cél pedig — mint láttuk - Szapolyai számára is Nándorfehérvár. 2 5 Acta Tomiciana IX3. N. 55, 1527 febr. 25. Krakkó. A dátumot Fraknói Vilmos, Werbó'czi István életrajza Bp., 1899 (továbbiakban: Fraknói V. Werbó'czi) 277. közli. 2 6 Szalay L. Adalékok 34. 27 1. m. 36. 2 "Az idézet: i. m. 29. A birodalmi rendekhez küldött üzenet: Történelmi Tár 1883, 289.
