Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

Barta Gábor: A SZTAMBULBA VEZETŐ ÜT 1526-1528 (A török—magyar szövetség és előzményei) A török birodalom balkáni uralmának hosszú évszázadai alatt a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek megszámlálhatatlan futára, követe haladt végig azokon az utakon, melyek a Kárpát-medence tájairól Sztambul felé vezettek. Ε követjárások közül sok bizonyult jelentős történelmi vállalkozásnak, sok szólt bele akár egész Európa történetének alakulásába is. A magyar társadalom számára azonban talán egyik sem jelentett akkora fordulópontot, mint az a küldöttség, amelyik Szapolyai János király nevében tárgyalt Nagy Szulejmán szultánnal 1527—28 fordulóján. Eddig az időpontig a magyar-török diplomáciai érintkezés ellenségek érintkezése volt, békéről vagy háborúról döntött. 1527 végén viszont a magyar uralkodó — hogy szembeszállhasson vetélytársa, Habsburg Ferdinánd erejével — szövetségesnek ajánlkozott, és segítséget kért a Magas Portától. A magyar politika törökellenes hagyományai persze nem enyésztek el, hiszen a bécsi udvar és magyar hívei töretlenül folytatják majd azokat egészen a végső, de oly reménytelenül kései győzelemig. Mégis, I. János lépése gyökeres szakítás volt a múlttal, olyan szakítás, amely másfél évszázadra irányt szabott mindazok számára, akik Magyarország keleti feléből, a későbbi Erdélyből voltak cselekvő vagy szenvedő részesei a magyar történelemnek. Másfél évszázadra, Fráter György, Báthori István, Bocskay István, Bethlen Gábor és társaik idejére szólt 1527—28 útmutatása — hogy azután a törökös politika Thököly Imre mozgalmának bukásával süllyedjen el az oszmánok magyarországi fennhatóságát elnyelő hatalmas örvénylésben. Ezeknek az 1527-28-as tárgyalásoknak mérlegében kezdettől fogva ott áll a sokat vitatott, vádló kérdés: vajon nem éppen ez a megegyezés szolgáltatta ki Magyarországot a török hódításnak? Százötven év mérhetetlen szenvedései, a magyar társadalom fejlődését alapvetően befolyásoló, szörnyű háborús pusztítások húzzák alá a fordulat jelentőségét. Úgy gondolom, ez elegendő indok lehet ahhoz, hogy a már eddig is sokat vitatott Mohács-kérdéskör e fontos eleméhez újra hozzányúljak. Elkerülni a háborút Ha egy ország trónjára új király lép, első dolgai közé tartozik, hogy uralmát elismertesse szomszédaival, az államával kapcsolatban álló többi hatalommal. Különösen fontos e feladat olyan esetben, mikor a koronázás annyira bonyolult nemzetközi helyzetben történt, mint János királyé volt 1526. november 11-én.