Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
142 HERMANN ZSUZSA csupán egyet kiragadva, a címzett s a hozzá intézett ismerős formula kedvéért: 1605-ben Bocskai István többek között Körmöcbányát is felszólította, hogy küldje el követeit az országgyűlésre, „mivel Uraságtokat Magyarország nem utolsó tagjának tartjuk".70 Közismertsége folytán talán fölösleges is hozzáfűzni, hogy olyan gazdasági s ennek alapján politikai szerephez azonban továbbra sem jutottak a városok, amellyel a nemességét ellensúlyozhatták volna. A gazdasági, társadalmi és politikai struktúra alapvető vonása, a városok fejletlensége s ennek következeiében a birtokos rétegek gazdasági és politikai túlsúlya nem változott a Hármaskönyv pályafutásának hosszú évszázadai alatt. De ez a gazdasági és politikai súly, akárcsak Werbőczi idejében, később sem oszlott meg egyenlően a birtokos rétegek között. Az a társadalmi fal sem omlott le a Hármaskönyv kívánságára, amely a nemeseket az uraktól elválasztotta. A vagyoni különbség Werbőczi halála előtt és után egyaránt „nagyobb szabadságot" adott valamely úrnak, mint bármely nemesnek, „az ún. főnemesség az 1608-ban törvénybe iktatott főrendi táblával tulajdonképpen közjogilag is elvált a nemesség többi részétől, az ún. köznemességtől", „s a köznemes a főnemestől, aki a falvak egész sorának, esetleg százainak volt ura s nemes és nem nemes szolgáinak egész hadával körülvéve, tartományi úrként élt egy-egy messze híres várban, Werbőczi tanúságtételei ellenére is idegennek érezte magát". Szabó István, akinek szavait idéztem, megállapítását egy 17. századi színdarabnak azzal a mondatával illusztrálta, amelyet egy nemes intézett egy mágnáshoz: „Nagyságodhoz én nem tehetem magamat, mert Nagyságod nem ember, ha^/ ι»7 1 nem ur! Werbőczi tanúságtételeiből mégis azt tanulta e nemes, hogy igenis az úrhoz és vele együtt mindenki más fölé „teheti magát", s a tanulás nem esett nehezére. A megyék és az ország gyűlésein nem a színdarab nemese ágált, hanem a Hármaskönyvé, a fogékony tanítvány, aki ugyanabból a fából volt faragva, mint mestere, s ezért hozzá hasonlóan hajlott arra, hogy valóságnak tekintse vágyait. A realitásérzék biztosan nem tartozott a nemesség általánosítható jellemvonásai közé. A Hármaskönyvhöz egy pénzügyi tervezet vizsgálata kapcsán jutottunk. Most, a Hármaskönyv befogadó közegéről szólva, úgy hiszem, érdemes egy percre visszakanyarodni hozzá, s felidézni azt a bámulatra méltó könnyedséget, amellyel e tervezet a számoknak (számunkra) konkrét világában is függetleníteni tudta magát a realitásoktól. Igyekeztem felfedni szerzőjét, most mégis, ennek tudatában is, hadd tágítsam a lehetséges szerzők körét egy társadalmi rétegre: pénzügyi tervezetet ennyire elszakadva a valóságtól csak nemes alkothatott. Társadalmi koncepciója mellett fantázia szülte számai tették Werbőczinek e művét tipikusan nemesi produktummá, illusztratív példájává annak „az önámításra, illúzionizmusra, üres handabandázásra és oktalan szenvedélyességre való hajlamnak, mely a nemesség politikai szereplését az 1290-es évektől a 19. századig jellemezte". „Máig kiható érvénnyel", fűzte hozzá az idézett szavakhoz azok megfogalmazója, Szűcs Jenő. Nem érdeme és nem vétke a Hármaskönyvnek, hogy évszázadokig megértő közönségre talált. Nem Werbőczin múlott, hogy az a gazdasági-társadalmi talaj, amelyen műve született, oly hosszú ideig maradt lényegében változatlan, miáltal műve nemcsak tartós 70 EckhartF: i. m. 243. 71 Szabó /.: Jobbágyok - parasztok. 239.
