Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
134 HERMANN ZSUZSA elején írásban is lefektetett városi jogrendszerek alapján alakultak ki a 15. század végére az egyazon rendszer szerint ítélkező városok szövetségei, köztük ama bizonyos nyolc szabad városé, amelyek a budai jogot követték és a selmeci jogot elfogadó hét alsómagyarországi bányavárosé. Az utóbbiak, amelyek közé Körmöc-, Selmec- és Besztercebánya, tehát a 1514. júniusi levél címzettjei is tartoztak, a király, illetve 1424-től — ha volt - a királyné fennhatósága alatt állottak. Az 1514. évi dekrétum 3. törvénycikke a királyi javak közé sorolta őket, eltérően a hét, később felsőmagyarországinak nevezett bányavárostól, amelyek Gölnicbánya vezetésével a 15. század végétől ugyancsak külön szövetségbe tömörültek.5 6 Megnevezett viszont a törvénycikk a királyi javak között olyan városokat is, amelyek e szövetségek egyikéhez sem csatlakoztak, azokétól eltérő jogszokásaik miatt. A városi jogrendszer tehát részleteiben meglehetősen tarka képet mutatott, de azonos alapra, a bíráskodás terén gyakorolt önkormányzatra épült. A Hármaskönyv harmadik része foglalkozott a bíráskodási autonómiával rendelkező területekkel és hatóságokkal, szerkezetileg ide tartozott tehát a városi jog is. Werbőczi ki is tért rá. Nem tévedt el az eltérő jogrendszerek útvesztőiben, s a maga részéről és a maga módján feloldotta a „szabad és a fallal körülvett városok" kifejezésének tautológiáját is. ő a két jelző közül kizárólag az elsőt használta, azt viszont következetesen és nyomatékosan. A téma említésénél a ,Ribera" jelző sohasem hiányzik a civitas mellől: ,A mű harmadik és utolsó részében esik szó ... a szabad városok törvényeiről. .." (I. 1.), „ ... a műnek e harmadik és utolsó részében tárgyalni kell ... a szabad városok törvényeiről is . .." (III. 1.), a témába fogva: „Minthogy röviden a szabad városokról is tárgyalni kell..." (III. 8.), majd lezárva azt: „Továbbá a szabad városok jogainak kifejtése után..."(III. 25.). A bevezető szavakat a definíció követi: ,.Minthogy röviden a szabad városokról is tárgyalni kell, ezért tudni való, hogy civitasnak mintegy a cívisek egyesülését nevezik, mivel itt a nép sokasága gyűlt össze. A város valójában házaknak és utcáknak a sokasága, szükséges falakkal és erősségekkel (moeniis et praesidiis) van körülvéve, és a jó és tisztességes életet biztosító kiváltságokkal rendelkezik. De mivel a cíviseknek ez az egyesülése egy-egy közösséget alkot és képvisel, s e kollektív közösségek egymástól mind helyük szerint, mind kiváltságaikban és szokásaikban különböznek, ezért a szabad városok közül egyesek, mint (ut) Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse a személynök joghatósága alá tartoznak, mások pedig, mint (sicuti) Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Eperjes, az ország régi szokása alapján a tárnokmester joghatósága alatt állnak." (III. 8.) A magam részéről úgy tudom csak követni e logikai sort, ha a kritériumokat — sok nép, ház és utca, falak, privilégiumok — kizárólag a megnevezett szabad városokra vonatkoztatom. De tekinthetjük a leírást olyan definíciónak is, amely logikai töréssel halad az általánostól a különösig. A lényeg mindenképpen az, hogy Werbőczi név szerint felsorolta azokat a városokat, amelyeket (szerinte) a „szabad" jelző megillet, összesen tizenegy várost nevezett meg, közöttük azokat, amelyeket az 1514. évi dekrétum (és előzőleg már az 1500. évi is) mint „a királyi felség nyolc szabad városa" sorolt fel. Kétségkívül a legjelen-5 6 Hajnik /.: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Bp., 1899. 84-85., Csizmadia A.-Kovács K.-Asztalos L.: Magyar állam-és jogtörténet. Bp., 1978. 98., KubinyiA.: A magyarországi városok . . . 20-21.
