Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 133 A teóriának egy további elemét, amely szerint a hatalmat a nép ruházta át az uralkodóra, de „oly módon, hogy valamit meg is tartott belőle",s 5 Werbőczi már saját elképzelése szerint formálta át. Leírásának logikája a nemesség és uralkodó kölcsönös és egymástól elválaszthatatlan kapcsolatán keresztül vezetett a nemesi egyenlőséghez azáltal, hogy a kereszténység felvétele után a „közösség" az uralkodással együtt a nemesítésnek és ezzel összefüggésben a birtokadományozásnak a jogát is „ez ország szent koronájának joghatóságára, következésképpen a fejedelemre ruházta". Ebből következik, hogy „nincsen fejedelem, csak a nemességtől választott, és nincsen nemes, csak a fejedelemtől nemesített" (I. 3.), s ez a kapcsolat az alapja annak, hogy mindazokat, akiket az uralkodó érdemeikért birtokadományban részesít, a birtokba iktatás megtörténte után nyomban „igaz nemeseknek", következésképpen „a szent korona tagjainak kell tartani". (I. 4.) Ez az egyetlen helye a Hármaskönyvnek, ahol annak szerzője a „szent korona tagja" kifejezést használta. Nem tért vissza e fogalomhoz, amikor ennek politikai tartalmát, a hatalmat gyakorlók körét határozta meg. Más a terminológia, de a társadalmi tartalom ugyanaz: a törvényhozás a fejedelem és a „populus" közös ügye, „a populus elnevezésen pedig e vonatkozásban csakis a prelátus, a báró s a többi mágnás urat, továbbá valamennyi nemest értsed, de ne a nemteleneket". (II. 4.) Feledve a törvényhozás fórumaira „az ország tagjaiként" meghívott városok, kiküszöbölve minden, ami a nemes és a nemtelen merev dualizmusát megzavarhatná. Werbőczi a parasztháború leverése után, 1514 őszén tartott országgyűlésre nyújtotta be Hármaskönyvét. Kétségkívül sok munkát, időt, ismereteket igénylő mű volt ez, hirdetett célját, az ország szokásjogainak és törvényeinek összeállítását már 1498 óta szorgalmazták az országgyűlési dekrétumok. Nyilvánvalóan nem az utolsó napokban, hetekben írta tehát, legalábbis nagy részével bizonyosan elkészült már 1514 nyarára, amikor azért vélte, hogy a négy megye nemességének kérésével a bányavárosok lakóihoz fordulhat, „mert Uraságtokat is ez ország szent koronája tagjainak tudjuk". Valamely ládában, szekrényben vagy asztalon ekkor már gyülekezhettek a telerótt lapok, amelyekből a következő évszázadokra a Magyarországon legismertebb könyv formálódott. Ε lapokon az 1514 júniusi levél címzettjeit nem tudták a szent korona tagjainak, kirekesztették a törvényeket az uralkodóval együtt hozó populus köréből, „a szabad és a többi fallal körülvett várossal" együtt a „plebeius állapotúak" táborába utalták. Efelől a Hármaskönyv semmi kétséget nem hagyott. De ha e táboron belül keressük a levél címzettjei számára a Hármaskönyv jogrendszerében kijelölt helyet, már meglehetősen sűrű homályba ütközünk. Aligha ellentétben a szerző szándékával. Werbőczi és a városok: Hármaskönyv III. rész. 8-24. cím. A városok kialakulásának és létének alapvető jogi kritériuma a bíráskodás terén gyakorolt önkormányzat volt. A királyi kiváltságlevelek mindenekelőtt azt a szabadságot biztosították a privilegizált települések lakóinak, hogy bírájukat maguk válasszák, s az saját joguk szerint ítélkezzen fölöttük. A különböző, a 14. század végén, illetve a 15. század 5 s Szűcs /..' A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Bp., 1970. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 51.) 63.
