Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Petzold; Joachim: A fasizmus objektív funkciója a fasiszták szubjektív önértékelésében 1365/VI

1365 FOLYÖIRATSZEMLE JOACHIM PETZOLD: A FASIZMUS OBJEKTIV FUNKCIÓJA A FASISZTÁK SZUBJEKTÍV ÖNÉRTÉKELÉSÉBEN Petzold tanulmánya aiia a nehezen eldönthető kérdésre keres választ: mennyiben voltak a német fasiszták tudatában annak, hogy mozgalmuk a finánctőke és az azzal szövetséges nagybirtok érdekeit szolgálta. A bevezetésben hipotézisként megfogalmazott álláspontja szerint a NSDAP milliós tagsága nem tudott a kulisszák mögötti ügyletekrről, s pártjuk társadalmi reformcélkitűzéseivel kapcsolatos illúzióit a mozgalom osztályjellegét leplező választási sikerek is erősítették. Ezzel szemben vezetőik már a kezdetektől arra törekedte, hogy az uralkodó osztály részévé váljanak, mi több, annak vezető pozícióit megszerezzék. Bizonyító elemzésében a szerző Clara Zetkin 1923 júniusában megfogalmazott, a korai német fasizmus jelenségét vizsgáló megállapításából indul ki. Kiemeli, hogy a mozgalom mögött széles, korábbi létbiztonságukat és a fennálló rendszerbe vetett hitüket elveszítő társadalmi rétegek, nem kis számban proletárok is álltak. Utóbbiak részvételét a világforradalom megrekedésével, a szociáldemokrata ígéretek meghiúsulásából következő csalódottsággal magyarázza, s büntetésként fogja fel, amiért a német proletariátus nem vitte végig forradalmát. Zetkin értékelésének ideológiai jelentőségét abban látja, hogy pontosan tisztázta a kispolgári osztálybázis és a burzsoázia szolgálatában álló vezetés érdekviszonyait, és elutasítja a fasizmust a proletariátus és a burzsoázia közötti harmadik erőként felfogó interpretációt. A kispolgárság és a tömegek politikai magatartásában a szubjektív elképzelések és a valódi szerepjátszás közötti ellentmondást tekinti meghatározónak. Ugyanakkor egykorú beszélgetésekből vett idézetekkel bizonyítja, hogy Hitlerék az osztályharc jelszavát kizárólag a külföldi monopóliumokra vonatkoztatva tekintették érvényesnek, a nemzeti ipari tőkét azonban maximálisan védelmezni kívánták. Walter Funk közreműködésével a „vezér" 1932-ben arról biztosította az érdekelteket, hogy a náci propaganda a megtévesztést szolgálja, s hogy távolról sincs szándékában szakszervezeti politika kialakítására. Nagyobb jelentősége volt annak az 1920-ban, Heinrich Class-szal (az Alldeutscher Verband elnökével) folytatott beszélgetésének, amelyben leszögezte: programja kizárólag a tömegek megnyerésére irányul, s a cél elérését követően azonnal kész annak megváltoztatására. Szerepének és jelentőségének ismeretében a hangadó ipari vezetők előtt öntudatosan leszögezte: „Nekem nincsen szükségem a német polgárságra, a német polgárságnak van szüksége rám és mozgalmamra." Petzold írása újabb dokumentumok bevonásával bizonyította: a fasiszta mozgalom Hitler körül tömörülő vezetői már a kezdetektől tudatosan törekedtek a tömegek félrevezetésére, s vállalták a kapitalista érdekek szolgálatát. A tömegek magatartásáról szóló fejtegetések azonban nem lépik túl korábbi ismereteink körét. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 198014. 35 7-373.) E. G. GERHARD BOTZ: A FASIZMUS ÉS A BÉRBŐL ÉLŐK AZ ELSŐ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁGBAN A fasizmus és a munkásmozgalom kapcsolatának vizsgálata napjainkban is számos megoldatlan kérdést vet még fel. Botz úgy véli, hogy a legtöbb polgári, illetve „tradicionális" marxista próbálkozás nem vezetett kielégítő eredményekhez, s a szociális bázis elemzésének középpontba állításával (különös tekintettel a vezető csoportok társadalmi hovatartozására) kíván a megoldáshoz közelebb jutni. Ismeretes, hogy Ausztriában a különböző fasiszta jellegű szervezetek egységes mozgalomba tömörítése nem, vagy csak igen korlátozott mértékben valósult meg, s hogy más etnikailag nem egységes országokhoz (Belgium, Jugoszlávia, Svájc stb.) hasonlóan a jobboldali radikális irányzatok csak