Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBŐCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 131 Eddig a levelek „csaknem azonos" szövege. A továbbiakban a terjedelem, a tartalom és a hangnem egyaránt különböző. Abaújvár nemeseit arra szólították föl, hogy június 24-re jól felfegyverkezve mindannyian legyenek Hatvannál. Tegyék ezt saját érdekükben, életük, vagyonuk, családjuk védelméért, a kivétel nélkül minden nemest egyaránt fenyegető veszély elhárításáért. így foglalhatnám össze röviden és szárazon a levél terjedelmesebb és nagyon is ékesen szóló részét, amelyben a négy megye nemessége, kérését korholásba burkolva, mintegy a tapasztaltabb fivérként igyekezett testvéreit önpusztító közönyükből felrázni. A bányavárosokat arra kérték, hogy küldjenek táborukba puskaműveseket (vagy puskás gyalogkatonákat: pixidarios). A fogalmazás tömör, a hangnem a királyi parancslevelekét súrolja.4 8 Az utóbbiak sablonos „másképpen ne tegyetek" záróformuláját egy „kéijükkel" tompította a levél szerzője, jellemzően a hangnemre, de nem éppen egyéni és szokatlan módon. Lényegesen figyelemre méltóbb a kérés indítására választott mondat s az a mód, amellyel Werbőczi a királyi oklevelek korábban használt, hasonló tartalmú és funkciójú formuláját átalakította. A kívánságot azért vélte teljesítendőnek, „mert Uraságtokat is ez ország szent koronája tagjainak tudjuk" (quia eciam Dominaciones Vestras membra sacre corone regni huius esse scimus). A kifejezés ebben a formában nem volt szokványos. Eckhart Ferenc bontotta azt alapelemeire, rámutatva, hogy két középkori államelmélet olvadt benne össze, a koronaeszme és az organikus, antropomorf államfelfogás. A két szemlélet „eredetileg egymástól teljesen külön fejlődő politikai gondolat volt, mindkettő az egyházi eredetű európai műveltségnek alkotórésze".4 9 Az előbbit illetően a gondolati fejlődés során a korona elvált a király személyétől, s a 15. századra az államhatalom alanyává vált. Ε felfogás szerint az ország minden rendű, rangú és nemzetiségű lakója a korona (és nem a király) alattvalója, és — földrajzi aspektusában — a korona joghatósága alá tartozik az ország egész területe, a melléktartományokat is beleértve. Annak a szemléletnek, amely az államot — az egyház mintájára — emberi szervezetként fogta föl, ugyancsak volt egy földrajzi, területi vetülete, amely a melléktartományokat a test, a regnum tagjainak tekintette. Politikai fogalomként azonban a „membrum regni" kifejezés, elveszítve egyházi mintaképének egyetemességét, a hatalomban osztozókra korlátozódott. Míg az egyetemes egyháznak valamennyi hívő egyaránt tagja volt, az ország tagjainak csupán azokat tekintették, akik ügyeinek intézésében részt vehettek, a 13. században az előkelőket, a 15. századtól kezdve mindenkit, akinek joga volt az országgyűlésen megjelenni. A 15. század közepétől a nemesek küldöttei „az ország összes tagjának képviseletében" jelentek meg az országgyűléseken, és megjelenési joguk alapján minden nemest az ország tagjának tekintettek.5 0 Az országgyűlésekre azonban — legalábbis időnként - a királyi városokat és a szászokat is meghívták, mégpedig a 15. század végétől a 16. század második évtizedéig éppen azért, „mert ti is ez ország tagja vagytok". Ugyanezzel az indokkal kérte tőlük ez időben a 4'Nyílván a nagyobb nyomaték kedvéért változtatták a keltezésben táborukat királyivá: „ex castris exercitus regii". A megyéhez intézett levelet a királlyal közös táborukból írták: „ex castris exercitus regii et nostri". 49 Eckhart F.: A szentkorona eszme története. Bp. 1941. 192. "Eckhart F.: i. m. 178-181. 9*
