Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Munkásmozgalomtörténet - társadalomtudományok. Elméleti és módszertani tanulmányok (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1350/VI

1352 TÖRTÉNETI IRODALOM 1352 munkásosztályra irányuló sokoldalú kutatást össze kell kapcsolni annak vizsgálatával, hogy mi a munkásosztály helye a tanulmányozott kor társadalmának egészében; milyen kapcsolatai vannak a munkásságnak a parasztsághoz, a szegényparaszti, agrárproletár rétegekhez; tudatállapotát mennyiben befolyásolják polgári, kispolgári, vallásos, nacionalista nézetek. Kézenfekvő, hogy a munkásosztály helyzetét és mozgalmát a gazdaság- és társadalomtörténet országos, sőt tágabb, főleg kelet-európai összefüggéseiben kell vizsgálnunk: Berend T. Iván tanulmánya ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a kapitalizmus fejlődésének itteni sajátosságára, hogy ti. a termelőerők általános elmaradottsága közepette egyidejűleg a kor legmodernebb tőkés termelési viszonyai (finánctőke, monopóliumok) jelentek meg. Arra is figyelmeztet, hogy az általános alacsonynak ítélhető gazdasági fejlettség nem zárja ki egyes gazdasági területek, ágazatok akár nemzetközileg is magas fejlettségét, mint ahogy általános gazdasági konjunktúra esetén is egyes ágakban eltérő lehet a helyzet. Különösen fontos továbbá utalása a gazdasági konjunktúrának, ill. dekonjunktúrának a munkásmozgalomra gyakorolt elernyesztő, illetve fellendítő hatása sematikus, leegyszerűsítő megállapításának veszélyeire. A hatások ellentmondásosak ; a munkásosztályt helyzetének javulása nem feltétlenül forradalmasítja, hanem esetleg bénítja, demoralizálja; javulása viszont további igények támasztásával, a művelődési lehetőségek jobb kihasználásával, a tudati érettség fokozódásával előrelendítője lehet a mozgalomnak. Különösen fontosnak tűnik a marxista szociológia bekapcsolódása a munkásosztály és szervezetei (párt, szakszervezet) belső struktúrájának — a társadalmi, politikai környezetet is figyelembe vevő - vizsgálatába. Mint Kulcsár Kálmán tanulmánya hangsúlyozza, mikro- és makrostrukturális kutatásra egyaránt szükség van, s azoknak egységben kell folyniuk. Az üzemtörténet munkásmozgalomtörténeti vonatkozásairól író Sipos Péter az üzemet nemcsak termelő-gazdálkodó egységnek, hanem - az ott dolgozó emberek kollektíváját tekintve - olyan mikroközösségnek is fogja fel, ahol a gazdaság- és társadalomtörténeti, valamint szociológiai kutatási módszerek komplex alkalmazása igen gyümölcsöző lehet. Teljes joggal hangsúlyozza, hogy egy-egy üzem munkáskollektívája összetételének, a munkaadóhoz való viszonyának, helyzete konkrét alakulásának, s mindezzel együtt a munkásmozgalomban való részvétele - vagy esetleges távolmaradása - kérdéseinek tüzetes, s ugyanakkor a szélesebb társadalmi összefüggésekből ki nem szakított vizsgálata a munkásosztály és mozgalma általános történetéhez is igen fontos megállapításokkal járulhat hozzá. A munkásosztály szervezeteinek történeti kutatásában a politikai szervezetek, a munkáspártok történetének vizsgálata méltán állott és áll előtérben, de immár igen időszerű a határozottabb előrelépés a munkásosztály osztályharcos szakmai szervezetei, a szakszervezetek története kutatásában is, amelynek elmaradottabb helyzetére Kabos Ernő tanulmánya mutat rá. Tisztázza a szakszervezet, szakszervezeti tömegmozgalom jellegét, funkcióit, tevékenységének, munkamódszereinek sajátosságát, a szakszervezetek párthoz való viszonyát. Mindez igen fontos, mert az e kérdésekben egy időben eluralkodott szektás, dogmatikus felfogásuk rendkívül megnehezítették a szakszervezetek valós történeti értékelését, érdemeik és hibáik józan mérlegelését, a tanulságok helyes módon történő levonását és értékesítését. A gazdasági harc, a demokratikus jogokért folytatott küzdelem, a munkásművelődés érdekében kifejtett tevékenység terén egyaránt vizsgálandó a munkáspárt irányító, és marxista ideológiájának meghatározó szerepe, különösen, amióta a Szociáldemokrata Párt mellett megjelent és egyre nagyobb jelentőségre tett szert a szakszervezetekben is a forradalmi munkáspárt, a Kommunista Párt. A szakszervezetek, jóllehet nem politikai szervezetek, s így tevékenységük nem mérhető politikai pártra alkalmazott mércével, gyakorta bekapcsolódtak a párt által kezdeményezett és vezetett politikai akciókba. A tanulmány nagy figyelmet fordít azon belső konfliktusokra, amelyeket a szakszervezeti mozgalomban apparátusának elbürokratizálódása keltett, s azokra a külső hatásokra, befolyásokra, amelyek nemcsak az állam munkáspolitikája, hanem a keresztény szakszervezetek és más polgári irányítás alatt álló munkásszervezetek részéről érték. Igen figyelemre méltó az a differenciáltság, amellyel a keresztény szakszervezetek kérdéséhez nyúl. Más megítélés alá esnének nyilván a fasiszta munkásszervezetek, de ezekkel nem foglalkozik. Felhívja viszont a figyelmet a magyarországi szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatai vizsgálatának fontosságára. A munkáskultúra kutatásának kérdéseivel foglalkozik Kabos Ernőnek a kötetben szereplő másik tanulmánya. Utal a kultúra fogalmának meghatározásában uralkodó bizonytalanságra, s találóan jegyzi meg, hogy ez legkevésbé sem lehet a konkrét kutatások akadálya, sőt épp ezektől várható segítség egy