Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910 (Ism.: Kemény G. Gábor) 1340/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1341 országgyűlés legnépszerűtlenebb képviselője volt. A kortársak ugyanis még nem felejtették el az osztrák részről a cári intervenciós csapatok mellé történt kirendelését. Dobrzanszky egyébként 1872-ben Lembergbe költözött, s ellene folyt 1882-ben, a Tisza Kálmán által kezdeményezett, végül is felmentéssel végződött emlékezetes lembergi felségárulási pör. Jobb eredménnyel járt az első ruszin irodalmi-művelődési egyesület, a Szent Bazil Társulat 1864. évi bemutatkozása. Ennek elnökei a russzofil irányzat vezetői: Dobrzanszky Adolf és Rakovszky Iván voltak 1871-ig. Utánuk viszont 1871-től évtizedeken át az asszimilánsok vezették az inkább hallgató, mint működő Társulatot, melynek egyetlen fontosabb működési időszaka a Katolikus Néppártot támogató időszaka volt 1895-től 1902-ig, a Társulat megszűnéséig. Ettől kezdve 1926-ig a Társulat részvényeit felvásárló kiadó látta el annak funkcióját. A század elejétől külön szervezkedő ukranofil csoport 1920-ban külön egyesületet és kiadót létesített (Proszveta). A Szent Bazil Társulat rövid nemzetiségi („russzofil") időszakában irodalmi-művelődési programot jelentetett meg (1864) a munkácsi és az eperjesi egyházmegyei iskolai könyvek, irodalmi munkák, folyóiratok és lapok kiadása ügyében. A Társulat kiadványai közül a szerző felsorolja Rakovszky Iván Orosz nyelvtan magyar nyelven (1867) című munkáját. A következő évben Szabó Cyrill Szbornik című orosz nyelvű irodalmi gyűjteményét. Ugyanitt jelent meg Kimak Viktor három kötetes, németből fordított, orosz nyelvű Világtörténete. A fontosabb kiadványok közül Rakovszky István kétrészes orosz nyelvű számtankönyve (1869), végül 1870-ben az ugyancsak általa írt orosz nyelvű földrajzkönyv. Ugyancsak a Társulat kiadványa volt a Szvjet hetilap (1867-1871), majd ennek ún. magyarofil folytatása, a Novüj Szvet, amit a lemondott elnökség (Dobrzanszky, Rakovszky) helyére lépők (Nehrebeczky Sándor megyei főjegyző és Markos György ügyvéd szerkesztettek 1872-ig bezárólag. Mayer Mária a fentieken kívül a Társulat sajtójából kiemeli 1886-1890 közül a Karpat-ot, a népnyelvi irányzat lapját, melyre jellemző, hogy 1887-1890 között alig volt cirillbetűs cikk a lapban. Ezen kívül még a Nauká-t, a Nedeljá-t, végül a Lisztok (1885-189) című lapot. Ezeken kívül más ruszin nyelvű lap ekkor nem volt. A ruszin értelmiség több magyar nyelvű lapba is írt (Ungvár 1880-81, Ungvári Közlöny 1881-82). A legszínvonalasabb az 1888-1901 között fennállott Kelet volt, mely egész sor igen fontos nemzetiségi tárgyú cikket közölt, kivált a Katolikus Néppárttal való kapcsolata (1895-1901) időszakában. Még két érdekes adatot említünk. Az első, hogy Pankovics István munkácsi görögkatolikus püspök (Firczák Gyula elődje) még 1870 előtt megakadályozta a Társulat Narodnüj dom (Nemzeti ház) elképzelését. A másik, hogy a Társulat 1898-ban, tehát, tehát már a Néppárttal való kapcsolata idején részletes új alapszabályt dolgozott ki. Ez az alapszabály-módosítás azonban nem került belügyminisztériumi jóváhagyásra. - Ez tehát a Társulatnak, ez időszak vezető ruszin kulturális intézményének, rövid története. A század utolsó éveiben ezzel párhuzamosan két akció foglalkoztatta az egykorú ruszin értelmiséget. Mindkettővel külön fejezetben foglalkozik a szerző. Az elsőben a Katolikus Néppárt kárpátaljai szervezkedéséről szól az 1896. évi képviselőválasztásokkal kapcsolatban. Elmondja, hogy az ez idő tájt indult Néppárt milyen széles körű agitációt indított a ruszin értelmiség megnyerésére. Ez az akció azonban csak az 1896. évi képviselőválasztások idején érintette a területet, és maradandó nyomot nem hagyott. Egyedül az ungvári Kelet című lap század végi (1896-1901) számaiban érvényesült ez a néppárti propaganda. Szélesebb elterjedését azonban éppen az akkori miniszterelnök és a munkácsi görögkatolikus püspök között létrejött egyezmény, a Bánffy-Firczák kompromisszum akadályozta meg. Ebben a második akcióban a munkácsi püspök egyházi parókia és leányintézet rekonstrukcióját, továbbá sógora, Hegedűs Béla budapesti ügyvéd nagybereznai mandátumát kéri Bánffytól. Ezen kívül azonban kifogásolja, hogy a közel félmilliós görögkatolikus ruszin nemzetiség köréből ez idő szerint nincs egyetlen főispán, képviselő, törvényszéki elnök, tanfelügyelő. Csupán 1901-ben jutott egyetlen, Budapesten élő ruszin ügyvéd, Dr. Rabár Endre mandátumhoz. A második akció negyedik pontjában, a „hegyvidéki népet felsegítő akcióban" (hegyvidéki akció) a kormány segélyösszeget és hitelakciót ígért. Az akciót Darányi Ignác földművelésügyi miniszter irányította, szervezője miniszteri biztosa 1897-1901 között Egan Ede volt. Halála után 1910-ig az akció egy ideig még szerepelt a miniszteri jelentésekben, akkor azonban végleg megszűnt.