Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tanulmányok Csongrád megye történetéből (XIX. század) (Ism.: Csizmadia Andor) 1337/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1339 Közcsendi Bizottmányok - így a csongrádi is - a forradalmi napokban alakultak, s átvették mindenütt a helyi közigazgatás vezetését. Noha a legfontosabb Közcsendi Bizottmány, a pesti már a független felelős minisztérium Pestre érkezésekor átadta hatalmát, a Csongrád megyei még május 2-ig működött. A szerző a továbbiakban folytatja a megyei közigazgatás tárgyalását a neoabszolutizmus, majd az 1860. októberi változások, illetve a provizórium, végül a kiegyezés utáni első törvényhatósági törvény (1870 : XLII. tc.) végrehajtása alatt. A tanulmány túlnyomóan helyi levéltári adatokra épül. Ez előnye, de egyúttal hátránya is, mert többször hiányzik az országos irányzatokra vonatkozó kitekintés. Néhol a tárgyalás csak adatközlő. A körülmények többoldali megvilágítását joggal hiányolja az olvasó, ügy érezzük, nem ártott volna a tanulmánynak még egy átgondolt átfésülés, amely még az elég sok sajtóhibát is kiküszöbölte volna. Általában véve jó, hogy a szerző ezzel a nagyobbrészt ismeretlen korral levéltári források feldolgozásával foglalkozik. így látjuk meg azt is, hogy Csongrád megyében a neoabszolutizmust milyen nagy számban szolgálták ki a magyarok, és nyomuk sincs a Csehországból betelepített Bach-huszároknak. A kötet egyik legjelentősebb tanulmánya Ruszoly Józsefé: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848-1875. (163-263. 1.) Ruszoly József, a szegedi tudományegyetem docense általa jól ismert témához fogott e tanulmánnyal. Kandidátusi disszertációját is (A választási bíráskodás Magyarországon 1848/1948) a közelmúltban adta ki a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Ennek a hatalmas munkának kiegészítése a csanádi népképviselet kezdeteinek bemutatása, melyben a levéltári forrás lehető legteljesebb kihasználása mellett a választásokra vonatkozó politikai és jogi szakirodalmat is kiválóan ismeri és feldolgozza. A tanulmány korszakhatárát az 1848: V. tv. (Népképviseleti törvény) változatlan életbentartásának ideje állapította meg. A maga korában - európai mértékben is - haladónak joggal tartott törvény a magyar liberalizmus hanyatló éveiben még túl demokratikus volt az uralkodó osztályoknak, és ezek hozták létre 1874-ben a „novellát", mely jelentős visszalépsé volt a magyar választójog terén akkor, amikor Európa országai egymás után léptek előre, s még a hírhedten reakciós Ausztria is elindult a század végi, majd az új század elején megvalósított titkos választójog felé. Szerző az 1848 : V. tc. végrehajtásával indul és megvizsgálja, hogy annak rendelkezései hogyan érvényesültek Csanád megyében. Nyomon kíséri a népképviseleti választásokat, gondosan elemzi azok előkészítését (választókerületek, a választások feletti felügyeletet gyakorló központi választmány összetételét és tevékenységét, a választók összeírását, a választói feltételek mikénti alkalmazását). Megvizsgálja a választóközönség számarányát, amely Csanád megyében az országos - közel 10 %-hoz viszonyítva - szerfelett alacsony (2,78%). Ez azt mutatja, hogy a paraszti, jelentős részben kertészségekben lakó földmíves lakosság nagy száma maradt ki az alkotmány sáncaiból. 1861-ben is mindössze 3,54%, a választójogosult, 1865-ben 3,48%, végül 1872-ben lép előre 5,35%-ra, amikor már a kertészségeket községeknek elismerik. Ezek a % számok mutatják, hogy 1848-ban, a szabadság évében az uralkodó osztály még igencsak szűkmarkúan mérte a parasztságnak a választójogot (206.1.). Levéltári adatok alapján megismerkedünk a korszak választási aktusaival. Miként történtek az ajánlások, majd hogyan folytak le a választások. Megismerkedünk a választásokat követő harcokkal is, a petíciókkal, melyekkel a szerző már disszertációjában is foglalkozott. Itt azonban megvilágítja a politikai harcokat is Csanád megyében, amelyekre a disszertációban egy-egy megyét tekintve nem lehetett alkalma. Megismerkedünk a képviselőkkel, esetleges politikai hitvallásukkal, emberi mivoltukkal és társadalmi szerepükkel. Gazdag adattár egészíti ki a gondosan felépített értekezést. Az adattár nemcsak a választókerületek anyagát öleli fel, hanem foglalkozik a megye központi választmányával, az összeíró és szavazatszedő küldöttségekkel, végül a választókkal. Megismerjük mindezek társadalmi vonatkozásait, és jól érzékelhetjük az osztályharc egyes kérdéseit. Mindenesetre Ruszoly József munkája jeles jogtörténeti tanulmány. Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pólyája a végső kudarcig c. értekezése a kötet befejező tanulmánya (265-293. i.) Bakay Nándor nevezetes személy volt Csongrád vármegyében. A „szegedi köteles", ahogy ő magát is többször nevezte, 1832-ben született, ugyanazt a szakmát, a kötélverést űző családból. Kezdetben e szakmát folytatja, mint más céhlegény, európai utakat jár be, de mikor hazajön, csakhamar beilleszkedik városa társadalmi és közéletébe. Egyik szervezője lesz a népköröknek, ahonnan út nyílik az íráshoz és a politikai fórumok felé. Politikai pályája a balközép felé