Századok – 1981
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI
BESZÁMOLÓ 1315 kutatóit, és nem egy esetben komoly kutatások is éppen a porosz út fogalmában találták meg a magyar mezőgazdaság fejlődési sajátosságainak legátfogóbb összefoglalását. A kötetek szövegeinek tanulmányozása — azt liiszem — világosan utalhat arra, hogy a szerzők meglehetősen csínján bántak e fogalompár (porosz út—amerikai út) használatával. Nem azért, mintha nem látnák a lényeges értéket a keleti és nyugati agrárfejlődés közti különbségek ilyen frappáns megfogalmazásában, sokkal inkább azért, mert a porosz út és amerikai út szembeállítása ilyen általános és túl széles alkalmazásával szemben merülnek és merülhetnek fel mind módszertani, mind történeti észrevételek. Leegyszerűsítve — bár ez nem Leninnek a pontos értelmezése — a porosz út a nagybirtokrendszer továbbélése erős feudális maradványokat magába záró mezőgazdasági fejlődéssel, az amerikai út pedig a kisparaszti gazdaságokon alapuló, a feudális nagybirtokrendszert radikálisan felszámoló mezőgazdasági fejlődéssel vált szinonimmá. Ilyen értelmezést még erősen sugallt Révai József ismert megjegyzése, mely az alföldi, erősebben paraszti típusú mezővárosi fejlődés kapcsán beszélt amerikai utas szigetekről a porosz utas fejlődés tengerében. Nézetem szerint azonban az ilyen, máig is sokszor továbbélő megfogalmazásnak mindenekelőtt az a gyengéje, hogy a mezőgazdasági fejlődés útjai kérdését végül is nem a gazdaság és társadalom egészében nézi, és túlságosan a földbirtok-típussal, földbirtok-megoszlással azonosítja. így alakul ki az olyan fogalmi kapcsolatrendszer, mely a porosz utat a nagybirtokhoz, a parasztság számára kínos kapitalista úthoz kapcsolja, és mintegy lassú fejlődéssel, az amerikai utat pedig a parasztságnak előnyösebb, kisbirtokon alapuló gyors fejlődéssel azonosítja. Csakhogy ez az értelmezés a történelmi valóság egy részét vizsgálja csupán, és végül is a gazdasági élet egészéből kiszakítva értelmezi a mezőgazdasági fejlődést, szinte kizárólag a birtokrendszer alapján. Világos, hogy e túl széles értelmezés nem tud választ adni olyan kérdésekre, hogy sok esetben a porosz „nagybirtokos"-típusú mezőgazdaság miért volt képes a mezőgazdaság termelési tényezőinek igen gyors fejlesztésére, és más paraszti (ebben, de csak az értelemben), amerikai utas típusoknál a mezőgazdaság fejlődés sokkal lassúbb, kínosabb volt, mint a porosz típusú ellenpáré. (A francia mezőgazdaság fejlődése lényegesen lassúbb volt, mint a német, és a balkáni paraszti típusú mezőgazdaság messze alatta maradt a magyar nagybirtokos gazdaságénak.) Nyilván a földbirtokviszonyok fejlődése lényeges eleme az ország gazdasági fejlődésének, és meghatározója az ország társadalmi struktúrájának és a hozzá kapcsolódó hatalmi-politikai viszonyoknak. Ebből azonban nem következik, hogy egy ország gazdasági (mezőgazdasági) fejlődését csakis a földbirtokviszonyokból meg lehetne határozni, hogy a termelő erők és termelési viszonyok dialektikájából ilyen egyértelmű, domináns szerepet tulajdonítsunk a tulajdonviszonyoknak. Azaz, a tulajdonviszonyokat (melyek egy tőkés tulajdonviszony egészében mégiscsak rész-tulajdonviszonyoknak tekinthetők) sok más gazdasági tényező, országon belüli-kívüli, piaci és szektorális kapcsolatrendszerben és a termelési tényezőkkel teljes egységben értelmezhetjük. Belterjes vagy külterjes, gyors vagy lassú és más hasonló jelzőket nem lehet csakis a földbirtokviszonyokhoz kapcsolni, hanem a belső- és világpiac, termelési feltételek, talaj és időjárási viszonyok, kereslet és kínálat összefüggésében kell inkább vizsgálni. Ha feltételezzük, hogy Magyarországon a porosz utas mezőgazdasági fejlődés volt az uralkodó, és amennyiben ezt nem egyszerűen a birtokstruktúra kérdésének tekintjük, akkor kérdéses, hogy egy alapjában egységes piacrendszer, hitelrendszer, tőkefelhalmozás és iparfejlődés mellett tekinthetjük egy ténylegesen paraszti farmertípusú birtoktípusok-13*
