Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

1290 BESZÁMOLÓ belső arányának rendszere, hanem a generációk természetes cseréjén túl egyes elemeik személyi állományának minősége is jelentősen megváltozott, és még csak nem is szükségképpen új rétegeknek, hanem már egyazon réteg új generációjának belépésével is. Mert még ha maguk a rétegek, funkciók és szerepeik a társadalmi munkamegosztásban fennmaradtak is, és a soraikba újonnan belépők éppen hogy erősítették is ezeket — az újak egyúttal mégiscsak újfajta mentalitásokat, új típusú képzettséget, új értékrendeket hoztak magukkal, végül is belülről lassan megváltoztatva a struktúrát. Ezt a jelenséget megtaláljuk a parasztságban éppúgy, mint a kisiparosságban vagy általában a kispolgárságban is — de megvan a dzsentrinél is, ahol e rétegnek nemcsak egyértelmű hanyatlásával, hanem nem kis hányadánál az újfajta keretek között egyúttal egyfajta „megújulásával" is találkozhatunk. Végig azonosnak megmaradó funkciójú és súlyú rétegek lassú belső átalakulásában a 8. kötet helyesen számol az I. világháború ilyen szempontból igen nagy jelentőségével a tudat és a magatartás formálása szempontjából — ezt azonban, úgy véljük, még más vonatkozásokban is az eddiginél erőteljesebben kell figyelembe venni. A kor története még tovább vizsgálandónak érzett társadalmi kérdéseinek ilyen áttekintése azonban végső fokon tágabb, általános módszertani-szemléleti tanulságokkal is szolgál — ha nem is mindig közvetlenül, inkább csak közvetve. Az itt valóságos dimenziójukra leszállított (vagy felemelt) események, fejlődéselemek a kötetek által adott valósághű képe összevetve a kortársi véleményekkel, mindenekelőtt ismét arra a régi igazságra hívja fel a figyelmet, hogy nem szükségképpen minden úgy igaz, ahogy azt a kortárs látta, vagy legalábbis leírta. A történésznek különösen akkor, mikor egy kevéssé rokonszenves korszakról kíván képet rajzolni, vigyáznia kell forrásai megválogatásánál és kivált a korról a saját véleményével egyezően kedvezőtlen képet rajzoló források kritikájánál. Tekintetbe kell vennie ui., hogy a polgári politikában nemcsak a kormány dicsérte önmagát, hanem az ellenzék is szükségképpen opponálta a kormány minden intézkedését, azokat minél kedvezőtlenebb színben igyekezve feltüntetni. Ez a szinte funkciójából szükségszerűen következő, mintegy kötelességszerű magatartás szükségképpen befolyásolja az így keletkezett kritika értékét is, annak objektivitását megkérdőjelezi. Ezt figyelembe véve viszont gondosabban kell megrostálni még azokat az adatokat és tényeket is, melyeket egy pártállásánál fogva különben rokonszenvünkre joggal számot tartó irányzat (akár a 48-asok, akár a munkásmozgalom is) illetve annak szószólói, orgánumai tárnak elénk. Ugyanígy meg kell látnunk azt is, hogy nem minden úgy értelmetlen, ahogy azt mai értékrendünkben és felfogásunkban látjuk. Kafka sokat idézett kastélyának falusi társadalma pl. az e társadalmon és annak értékrendjén, gondolkodási rendszerén kívül álló főhős szemével valóban értelmetlennek és nyomasztónak tűnik - éppúgy, mint a kastélyban székelő személytelen bürokratikus apparátus. Valójában azonban a társadalom ezt érezte természetesnek, és ehhez viszonyítva a főhős viselkedését találta értelmetlennek. Anélkül, hogy a történeti értékelést relativizálni kívánnók, nem felesleges rámutatni arra a veszélyre, ami egy adott kor tömegei adott helyzetben várható magatartásának, vagy már megtörtént cselekvésének csak egyoldalúan saját értékrendünk alapján történő prognosztizálásából, illetve értékeléséből adódhat — további helytelen következtetésláncolatok kiin dulópon tj akén t. És ugyancsak ehhez kapcsolódva talán helyes felhívni a figyelmet azokra a buktatókra is, melyek abból származhatnak, ha (megjelenési formáit sommásan hamis tudat-