Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1287 összetett termeléstörténeti jelenségeket korszerűbb, agrárökonómiai és statisztikai nézőpontból és módszerekkel próbálják megközelíteni. Más esetekben még kísérlet sem igen történt olyan kérdések tisztázására, hogy pl. 1855 és 1913 között a gyepek feltörése és az ugar csökkentése révén megduplázódott vetésterületet hogyan és milyen módon lehetett megművelni, milyen munka-, vonóerő- és eszközkapacitást igényelt az? Milyen mértékben növekedett a szántásra és más munkákra fordított munkanapok száma, a vonóerőigény módosította-e a tenyészirányt és az állomány összetételét? A talajművelés és talajerőpótlás javulása milyen mértékben járult hozzá a hozamok növekedéséhez? A több síkon is zajló eszközváltás, kezdeti gépesítés mennyi munkaerőt szabadított fel, s mennyiben segítette ez a belterjesebb növénykultúrák (takarmányok, kapások, kertészeti növények) növekvő termesztését? Ma sem ismerjük még pontosan azokat az agrárökonómiai tényezőket, amelyek lehetővé tették, hogy a termesztett főbb növények (pl. a búza, kukorica, burgonya) összhozama két és fél, háromszorosára emelkedett négy évtized alatt. Egyáltalán nem tisztáztuk, hogy a területileg duplájára nőtt szántóföldi termelés s a mintegy — értékében és mennyiségben — duplájára nőtt egységnyi hozamok, azaz: a megnégyszereződött érték megtermelésével hogyan is boldogult az aktív keresőkben alig-alig növekvő agárnépesség? Hogyan hatott mindez a termelés és társadalom szerkezetére, a munka- és üzemszervezetre? Egyszóval: vajmi keveset tudunk az agrártermelésben ekkor már egyre fontosabb szerephez jutó termelékenység és jövedelmezőség, az intenziválódás fokáról, irányáról és szerepköréről. Nem ismerjük a növénytermesztésben is meginduló fajtaváltást, annak ütemét, a külföldi és hazai új, nemesített vagy jobbított, a korábbiaknál mindenképpen magasabb hozamú növényféleségek elterjedését etc., etc. A folytatható hiánylistát, tudom, nem egy összegező munkának kell benyújtani. A számonkérnivaló a szakterület kutatóinak, tehát az itt-beszélőnek is címződik. Jelezni azonban talán itt sem árt: mi mindennel lehetne és kellene még pótolni ismereteinket ahhoz, hogy a polgári korszak agrátermeléséről megnyugtatóbb képet tudjon adni történetírásunk a céhbelieknek csakúgy, mint a múltunk iránt érdeklődő nagyközönségnek. Az elmondottaknál jóval kisebb jelentőségűek az alábbi kérdések. Hiányzik pl. a mezőgazdasági termelésben ekkor még különösen nagy szerepet játszó természetföldrajzi viszonyok és adottságok bemutatása (éghajlat, csapadék, domborzat, talajféleségek). Hiányzik továbbá a trianoni határmegvonások termeléstörténeti következményeinek az áttekintése, egyáltalán: megemlítése. Mint ismeretes, az agrárszerkezet egyébként is meglévő aránytalansága a területi átrendeződés után tovább növekedett — amint ezt marxista történetírásunk is kimutatta már. Végül, kérem, ne vegyék személyeskedésnek — hiszen nemcsak rólam van szó —, ha egy bibliográfiai mulasztást is szóvá teszek. Az 1890 és 1914 közötti időszak mezőgazdaságát bemutató fejezeteket s a hozzákapcsolódó bibliográfiát olvasva, talán nem hat szerénytelenül annak az igénye, hogy épp a korszak kérdéseit taglaló s az itteni összefoglaláshoz láthatóan alapul szolgáló (1971 és 1976-ban meg is jelent) tanulmányokat a bibliográfiába mégiscsak fel lehetett volna venni. Minden szerző csak örülhet annak, ha eredményeit tudománya felhasználja, hasznosítja, öröme azonban morálisan akkor lehet teljes, ha hivatkoznak is rá. Összegezve: az eltérő nézőpontok, a máshová helyezett hangsúlyok, a tágabb vagy szűkebb körben mozgó fejtegetések, a kiemelt vagy elhagyott kérdések egyenetlen hullámzása révén a polgári korszak agrártörténeti képe, tér- és időbeli arcéle nem mindig