Századok – 1981
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI
1278 BESZÁMOLÓ Úgy tűnik, a kötet a liberális evolucionizmus csődjét, evidenssé lett impotenciáját állapítja meg. Ez az összeomlás-tétel talán félrevezető, a krízis még nem összeomlás. A liberális evolucionizmus válsága nem eredményezett egy egyértelműbb irracionalizmusba való fordulást. Ellaposodott, esetleg kiürült, de még Dilthey sem teljesen irracionális; korszerűsíteni akarja a hagyományos pozitivizmust. Vannak telivér irracionalista hangok, de a Lukács-féle „észtrónfosztás" koncepció kissé megbontja a valóságos arányokat. Nietzsche pedig, legalábbis Magyarországon, egy radikális irányzat forrása lett. A zene és irodalom korszerűsítéséhez: 1. In statu nascendi Bartók és Ady egyfajta azonosítása túlzás. Bartók népdalgyűjtése a magyar sovén áramlattal sokkal szorosabb összefüggésbe hozható. 2. Ady sokkhatása fázisosabb volt. Az Uj versek megrázta az irodalmi életet, de abszolút támadás Ady ellen talán csak a Holnap-antológia vitájával kezdődik. S talán az irodalom kettészakadása is. Ady publicisztikában, lírai kifejezésben az uralkodó művészetpolitika számára inkább 1908 végétől vált veszélyessé. Befejezésül a 7. kötetről alkotott véleményemet Bartók szavaival összegezném: aki szebbet teremt, elsőbbség is azé. PÖLÖSKEI FERENC A rendelkezésemre álló idő nem tesz lehetővé valamiféle szabályos — az eredmények és problémák rendbeszedését magábafoglaló s itt az arányokra is külön ügyelő — bírálatot. Emiatt csupán a VIII. kötet néhány vitatható megállapítására, további kutatómunkát igénylő részeire térek ki, nem a teljes kifejtés igényével, inkább csak utalásszerűén. Előbb azonban szeretném kiemelni a kötet tudományos értékeit, társadalmi hasznosságát, amit kétszeri kiadása önmagában is jelez. Különösen érettek, színvonalasak, jól kidolgozottak gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti fejezetei s itt kapunk először átfogó és árnyalt képet Bethlen miniszterelnökségéről és általában a politikatörténetről. A marxista elemző módszer segítségével és a tények tömegének feltárásával, a legjobb szakemberek közreműködésével így olyan tartalmú és szerkezetű mű születhetett, amely minden bizonnyal hosszú időre a korszak tanulmányozóinak kézikönyve marad. De éppen a kötet maradandó és kiemelkedő érdemei köteleznek bennünket az átfogóbb kritikai elemzésre s részben ezen keresztül az előttünk álló tudományos feladataink kijelölésére. Mindez persze külön tanulmányok feladata lehetne, itt csak arra van most lehetőségem, hogy közülük néhányra utaljak. 1. A kormányzati rendszer Szembetűnő ebből a szempontból a kormányzattörténet vázlatossága. Tisztázatlan marad például a fehérterror fogalma és időhatára is. Olyannyira, hogy az egyes későbbi tematikus fejezetek már a bethleni politikai konszoüdáció folyamatába csúsztatják azt, ugyanakkor nem kap megfelelő teret a román királyi csapatok minden bírósági eljárást mellőző tömeges gyilkosságainak sora. Pedig a kiemelkedő helytörténeti munkák — Hajdúnánás története, Eger története, Békéscsaba története stb. minderre bőséges anyagot