Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Glatz Ferenc: Számvetés (Eredmények; tanulságok a Magyarország története eddigi munkálataiban) 1244/VI

BESZÁMOLÓ 1261 A megjelenés előtt álló kötetekről szólva - a nyers formában elkészült és a szerzői vita után álló III. kötet kivételével - elsősorban gondokról kell beszélnünk. Nemcsak sorszáma, de „egyedi eset" volta miatt is az I. kötet kívánkozik az élre. Az 1970-es évek elején ugyanis a sorozat I. kötete érte el a leggyorsabb előrehaladást. 1973-ban egy fejezet kivételével készen állottak a nyers kéziratok. Hosszan tartó „holtpont" után 1976 novemberében elértük, hogy a kötet megszakadt munkálatai ismét felgyorsuljanak, s hogy a hiányzó fejezet elkészítésére új szerzőt kérhessünk fel. Az új szerző a kapott határidőt betartva 1977 novemberére leadta kéziratát. Az így most már teljes szerzői kézirat nemcsak a korábbi szintézisekben, de a résztanulmányokhoz képest is több ponton helyezi új. megvilágításba a korafeudális Magyarország történetét. A kötet minden bizonnyal kiemelkedő szakmai sikerre számíthat. Eltekintve most az egyéb megfontolásoktól, már ezért is sajnálatos a kötet készre szerkesztésének újabb késedelme. A Szerkesztő Bizottság legutóbbi ülésének határozata értelmében a kötetszerkesztőség 1978-ra ígért szerkesztett kéziratot. Ma annyitt mondhatunk csak el, hogy az 1980 júniusában történt újabb megállapodás értelmében a kötet első részének 1981 első negyedében, második részének pedig az év nyarán kell a Kiadóhoz kerülnie. Azt a funkciót, amelyet a munkálatok megindításakor a Szerkesztő Bizottság a Magyarország története egyik fő feladatának tekintett a magyar történettudományban, leginkább talán a III. kötet töltötte be. Mintegy 2 évig tartó, rendszeres vitasorozaton tárgyalták meg - a kétségtelenül változó színvonalú nyerskéziratokat, fejezetről fejezetre haladva. (Az egész kötet vitáját 1979 decemberében tartottuk.) Ε viták lendítő hatása már ma érződik a 16-17. századdal foglalkozó kutatásunkon. Azt már a kéziratviták is hangoztatták: a kötet nagy egyetemestörténeti bevezetőjével, a korszak világtörténeti szintű átfogásával tartalmilag-szemléletileg kiválik más kötetek közül. Magyarország nem magyar népeinek tárgyalásában viszont a kézirat jelen formájában elmarad a fentebb részletesen tárgyalt újkori kötetek mögött. A 16-17. századi magyarországi politikai harcokról, mozgalmakról, valamint a magyarországi kereskedelemről, a török területek társadalmi fejlődéséről, a korszak kutatása forrásbázisának rendkívül nagymérvű felújításával és gazdagításával ad képet. A korszak bemutatásában szemléletileg is újszerű, hogy függetlenségi harcaink századát kiterjedt, egyetemestörténeti összefüggésekben ábrázolja, sokban hasznosítva a történetírásunkban az elmúlt másfél évtizedben épp e korszakot sokban érintő viták tanulságait. Máris láthatóvá vált, hogy a korszak kutatása, és így a kötet kézirata is, mennyit profitált az egyelőre igen szerény, de mégiscsak újra megindult bécsi kutatásokból. A kötet egészének megítélésekor viszont több kritikus rámutatott: a kéziratokat bizonyos egyenetlenség jellemzi éppen a hagyományos koncepciók és tényanyag meghaladása tekintetében. A 16. század nagy problémája: a három részre szakadás ténye kihatásának bemutatása történelmünk egészére még sok kívánnivalót hagy maga után; ugyanígy hiányos még és a szerkesztői átdolgozásra vár az ország három része egymáshoz való viszonyának kiegyensúlyozott bemutatása. Több historiográfiai és elvi jellegű kérdés végiggondolására készteti az olvasót - és ugyanígy a szerkesztőt is — a kéziratokban feldolgozott hatalmas tényanyag. Vajon nem a dualizmuskori magyar történetírás nyomdokain haladunk-e — s ha igen, helyesen tesszük-e — amikor a másfélszáz év történetét úgy tárgyaljuk, mintha abban az egységre törekvés állandóan jelenvaló célkitűzés lett volna? És a másik ugyanehhez a gondolatmenethez kapcsolódó kérdés: a három részre darabolt ország egyesítése mikor, mennyire lehetett és volt reális célkitűzés a másfél század során? Egyáltalán, mennyire álljon a szintézis középpontjában az egyesítés problematikája? Vajon megtörténik-e a bevezető egyetemestörténeti fejezetben szépen kimunkált, a világpolitikai helyzetből adódó következtetések levonása Magyarország korabeli történetére vonatkozóan a kronológiai előadásban? - A kritikus kívánalmaknak, amelyek a viták során bőségesen hangzottak el, a szerkesztői munka során igyekeznek a szerzők és szerkesztők eleget tenni. És végül csak jelezni szeretnénk, hogy a II. és IV. kötet a tervidőszakban — mint korábban is -a tervezettnél sokkal lassabban lépett előre. A tervjelentés hozta szükségszerű felmérésünk is arra figyelmeztet, hogy ezek a következő tervidőszakban is csak a személyi kérdések emberileg, kollegiálisán méltányos, ugyanakkor határozott megoldásával készülhetnek el a sorozat utolsó két köteteként. S ahogy a tízkötetes szintézis immáron másfél évtizedes története a tartalmi kérdésekben rendkívül sok tanulságot kínál, nem kevesebbet kínálnak azok a tudomáyszervezési tapasztalatok, amelyek a mindenkori „emberi" tényező szerepére mutathatnak rá: egyének hullámzó produktivitására, valós, a tudományos teljesítőkészséget sajnos akadályozó személyi problémákra, vagy netán még személyi presztízs-tényezőkre is. De mindez csak a szakma „belső használatra" szolgáló tanulsága,