Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 121 ösztönözzön. Ugyanoly értelmetlen lenne számítgat ásókkal ellenőrizni, vajon valóban 100 000 forintra rúgott volna-e a szászoktól soha be nem hajtott kilenced, mint arról faggatni a tervezet alkotóját, hogy gyakorlatilag miként képzelte el annak behajtását. Hihetőleg sehogyan: egyszerűen nem merült a számok és lehetőségek részleteibe, mielőtt megtette javaslatát, amelyben a szászokat - ugyancsak kollektíven - „paraszti állapotba" vetette. Szándékosan alkalmaztam az 1514. évi dekrétum kifejezését, annak a határozatnak a szavait, amelyben a lázadó parasztok bűneikért „teljes és örökös paraszti állapottal" lakoltak. Bűneikért lakolhattak a lázadó szászok is, mással nemigen magyarázható az a kivételes nyíltság és következetesség, amellyel Werbőczi pénzügyi tervezetében — és kizárólag ott — ítéletté formált egy nemesi vágyat, törekvést (akárcsak az 1514. évi határozat a parasztok röghöz kötését). Az ítélet indoklását vélem megtalálni a király levelének idézett szavaiban, elsősorban ezért helyeztem Werbőczi összegét a büntetésből felemelt adóé mellé. Nem biztos, hogy Werbőczi ismerte ez utóbbi összeget, azt azonban természetesen nagyon jól tudta, hogy a szászok adót szoktak fizetni, s e szolgáltatás megtagadásáról is értesülnie kellett. Ne feledjük, hosszú évekig erdélyi (és országbírói) ítélőmester volt, s e funkciójában nagyon gyakran járt Erdélyben, nyilván ezért is tekintette magát szakértőnek az ottani pénzügyekben. 1513 júniusában (ezúttal országbírói ítélőmesterként) éppen a szászok valamely perének felülvizsgálatára jelölték ki,26 ha valóban eljárt küldetésében, úgy talán személyes tapasztalatokat is szerezhetett a zavargásokról. Híreket biztosan kapott róluk. Nem állítom, hogy e tapasztalatok vagy hírek hatására ragadott tollat pénzügyi elképzeléseinek vázolására (bár lehetetlennek ezt sem tartom), de nem hiszem, hogy a szászok ilyen reflektorfénybe kerültek volna tervezetében, ha javaslatait nem akkor írja. amikor felkelésük friss benyomásként hatott rá. Hogy a tervezet 1513 (legfeljebb 1512 vége) előtt nem készülhetett, azt annak más pontjai is elárulják, öt javaslata foglalkozik az alkalmilag szerezhető pénzekkel, közülük négy az 1512-es esztendő eseményeire utal. 1512-ben hunyt el Thurzó Zsigmond váradi püspök és Beriszló Bertalan vránai peijel is (az utóbbit 1512 októberében temették),2 7 és 1512-ben volt az erdélyi sókamarák ispánja Geszti Mihály, aki - jóllehet a javaslat erre nem tért ki — aligha juthatott másképpen a királyi jövedelmekhez, mint e tisztsége révén.2 8 Az ötödikben az évekkel korábban, 1505-ben elhunyt Ernuszt Zsigmond pécsi püspök hagyatékáról esett szó. Különös — és a datálás szempontjából nem a legszerencsésebb — módon éppen ezzel a javaslattal kapcsolatosan jutunk olyan információhoz, amelyből a tervezet sorsára, benyújtásának időpontjára (és tényére) is következtethetünk, 26 Beriszló Péter veszprémi püspök, királyi kincstartó 1513. június 7-én kelt levelében értesítette a szász közösséget, hogy Werbőczi István országbírói ítélőmestert küldik hozzájuk, mert „a királyi felség parancsából ő fogja felülvizsgálni a földjeik és határaik ügyében támadt viszályaikat" (Archiv Jud. Sibiu. Szász nemzeti lt. IV. 162.) Valószínűleg arról a perről volt szó, amelyet a szászok évek óta folytattak Bornemissza János fogarasi várnagyával, Tomori Pállal (Székely oklevéltár. 5. köt. 43.). Arról, hogy valóban sor került-e a kiküldetésre, nem értesülünk. 3 7 1512. október 20-án tudatták Kanizsai György özvegyével, hogy „a vránai perjel befejezte földi pályafutását, és október 13-án eltemették". (Dl 25550) "Geszti Mihály Szálkái Lászlóval, a későbbi esztergomi érsekkel együtt volt az erdélyi sókamarák ispánja 1512-ben. (Dl 22274, Quellen zur Gesch. d. Stadt Kronstadt. 1. Bd. 195.)
