Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: Cserkész világtábor Magyarországon 1218/VI
CSERKÉSZ VILÁGTÁBOR MAGYARORSZÁGON 1219 A gödöllői jamboree A magyar cserkészek egy hazai világjamboree-ról már régóta álmodoztak. Kápolnai József 1921. március 24-én kelt levelében írta a Cserkész Szövetség külügyi megbízottjának: „tíz év múlva talán Budapesten lesz a Jamboree, ez persze — tette hozzá - az én privát álmom. . ."2 Az álom ezúttal megvalósult a Magyar Cserkész Szövetség rendezhette meg a vüágmozgalom IV. nagytáborozását. A megbízás elnyerése nem volt könnyű dolog. Bár abban az alapkérdésben, hogy a magyar mozgalom továbbfejlődése szempontjából hasznos-e a világtáborozás megrendezése vagy sem, megoszlott a cserkészvezetők véleménye,3 az erre irányuló cserkészdiplomáciai erőfeszítések már 1926 augusztusában — a magyar Nemzeti Nagytábor sikere idején - megkezdődtek, s tartottak a badeni Nemzetközi Cserkészkonferenciáig, 1931 nyaráig. Ennek a munkának fő mozzanatait a következőkben foglalta össze a Külügyi Csoport zárójelentése: 1. a kanderstégi — 1926-os - konferencián előterjesztették a Magyar Szövetség első meghívását, 2. előkészítették az angliai jamboree-n és egyéb nemzetközi összejöveteleken való maximális részvételt, 3. megszervezték Teleki Pál beválasztását a Nemzetközi Komitéba, és végül „megfelelő hangulatot teremtettek" a bádeni döntéshez.4 A IV. vüágtáborozás megrendezésére több nemzet Szövetsége pályázott, a két nagy esélyes az USA és Csehszlovákia volt. A Nemzetközi Konferencia döntésének teljes hátterét nem ismerjük. Azok a motívumok, amelyeket a sajtó is közölt, kétségtelenül közrejátszottak abban: valutáris nehézségek, nagy távolság, idegenkedés az amerikai cserkészet sajátos légkörétől stb. Ismerjük viszont a magyar Szövetség álláspontja mögött húzódó külpolitikai és egyéb indítékokat. Teleki Pál, aki a rendezés jogának elnyeréséig csak fél szívvel, elsősorban „nemzeti" szempontból támogatta az előkészületeket, arra törekedett, hogy a kormány vállalja a világtáborozás hivatalos meghívójának szerepét, és adjon „effectív" pénzügyi biztosítékot a várható kiadások fedezésére. A válságos helyzetben lévő Bethlen István még 1931 tavaszán sem adott megnyugtató választ Teleki sürgetéseire. Ezt bizonyítják Telekinek a miniszterelnökhöz e tárgyban írott levelei. Az 1931. március 27-i levélben többek között ez áll: „Az 1933. évi Nemzetközi Cserkésznagytábor ügyében a Kultusministeriumban elkészült a minisztertanácsi előterjesztés. Nagyon kérlek, légy kegyes a Kultusminister urat felkérni, hogy azt az e heti Minisztertanácson előterjeszteni szíveskedjék. Az ügy mind sürgősebbé és actuálisabbá válik. Az Angol Cserkészszövetség most mondta ki, hogy ellenzi a Nemzetközi Nagytábornak Amerikában való megtartását. A jelek arra vallanak, hogy az angolok már lekötötték magukat a cseheknek Prága mellett. Nekünk tehát, ha sikert akarunk elérni, most már igazán elérkezett (szerintem el is múlt) a tizenkettedik óra, hogy valami propagandát kezdjünk. Mint jeleztem, nekem a nyáron tartandó conferentián kell a meghívást dűlőre vinnem, de ezt, mint mondtam, csak a költségfedezet biztosítása mellett tehetem." iratcsoport is a Levéltárban található. Az iratok egy része rendezetlen, ezért voltunk kénytelenek mellőzni a pontosabb hivatkozást. A nemrég beszállított anyag rendezés előtti kutatása lehetővé tételéért ezúton is köszönetet mondunk Kállay Istvánnak és Vass Elődnek. 2 KlIGy. Kápolnai József levele Gabona Istvánhoz, 1924. március 24-én. 3A' világtáborozás értékelése során tett megállapítások egyértelműen bizonyítják ezt. A szövetségi állásfoglalás kialakulásáról nincsenek adataink. 4OL Ρ 1359/104-1933. Külügyi Csoport zárójelentése, 1933. szeptember 29. 9*
