Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál Péter.Az egyetemi hallgatók mozgalmai Debrecenben (1933-1936) 1192/VI
1204 TÓTH PÁL PÉTER A szélsőjobboldali erők és az új nemzedék harca a Turul irányításáért Az 1933/34-es tanév diákmozgalmából tehát a Turul látszólag megerősödve, pozícióját megszilárdítva került ki Debrecenben, s Szlávy László vezetésével a jobboldal szélsőséges, fehér-radikális elemei kerültek a kerületi vezérség élére. Az új kerületi vezérség első teendői között Barcza Gedeont leváltotta az Új Vetés felelős szerkesztői tisztségéből, s helyette Simon Józsefet és Radó Endrét, a kerületi vezérség tagjait nevezte ki. Ettől kezdve az Új Vetés „faj és nemzetvédelmi" röpirattá alakult át, s a szerkesztők a turánizmus hivévé szegődve „a magyarság őserejét és sajátos faji érdekeit" akarták felszínre hozni. A legfontosabb probléma ismét a zsidókérdés lett, melyet faj- és nemzetvédelmi oldalról közelítettek meg. Újból felszínre kerültek a szabadkőművesség, a zsidóbérencség vádjai, s szemükben bárki könnyen bolsevikká, hazaárulóvá válhatott. A Turul tevékenységének megváltoztatására irányuló folyamatot az új vezérség, Szlávy László vezetésével átmenetileg lelassította, de a bajtársi egyesületekben az erjedés tovább folyt. Ebben a folyamatban a Barcza irányvonalához tartozó, de a fehér-radikálisok előtt kevésbé kompromittálódott turulisták játszottak szerepet. így a Werbőczi Bajtársi Egyesületben (WBE) Neubauer Pál, az ÁBE-ben pedig Simon László. A fehér-radikálisok pozíciójának megerősödésében fontos helyet foglaltak el a 30-as bizottság legfiatalabb tagjai, akik 1934 januárjában a zavaros és összekuszált politikai irányvonalak, elképzelések között társadalmi-politikai céljaik megvalósulását a szélsőjobboldalon, a Szlávy-féle irányvonalban vélték megtalálni. Közülük is ki kell emelni Kiss József és Újhelyi Szilárdot, aki a belső fejlődésük és a kommunista Zöld Sándor hatására a későbbiekben meghatározó szerepet játszottak a debreceni baloldali értelmiségi-ifjúsági csoport kialakításában, munkájában. Türelmetlen útkeresésüket 1934-ben azonban még a nacionalizmus, az antiszemitizmus és a kommunistaellenességjellemezte. A megmerevedett, válságba süllyedt állapotokkal szemben, ha zavarosan és következetlenül is, de megkíséreltek az 1918—19. évi forradalmakat követő időszak újraértékelését, a feladatok meghatározását. Az 1933/34. tanév mozgalmai után még alig vették át a Turul irányítását, amikor az egyik legfontosabbnak ítélt kérdésben, a revízió kérdésében kifejtették álláspontjukat. Megközelítésük torz és elfogadhatatlan volt, de több ponton eltért a magyar revíziós politika által megfogalmazott célkitűzésektől. A revízió hívei voltak ők is, de mint kifejtették, ezt csak a „belső lelki újjászületés" után lehet megvalósítani, akkor, amikor tettekben, a munka során kifejlődött a „magyar államalkotó" erő. Megoldási javaslatokban azonban a belső átformálódást, a „nagy lelki újjászületést" még a „saját faj" uralomra juttatásában látták, melynek a „faji eszme" volt a fő meghatározója.4 7 Jobboldali alapon elutasították azokat a próbálkozásokat, amelyek a német nemzeti szocializmus vagy az olasz fasizmus ideológiáját és politikai gyakorlatát akarták követni, mert szerintük az új magyar szellem megteremtésére csak a „turulizmus" volt hivatott.48 önmaguk és magyarságuk megbecsülése mellett ebben megnyilvánult az a naiv idealizmusuk is, hogy a mozgalommá átalakított Turul egyedül alkalmas a magyar valóság problémáinak megoldására. Az általuk tervezett és képviselt mozgalom ugyanis — melyet 4 'Új Vetés, 19 34. január-február, IV. évf. 5-6. sz.,9-10. 4 8 Uj Vetés, 1934. március, 11.
