Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál Péter.Az egyetemi hallgatók mozgalmai Debrecenben (1933-1936) 1192/VI
EGYETEMI MOZGALMAK DEBRECENBEN (1933-1936) 1195 Simon László nyílt levél formájában megfogalmazott cikke és Némedi Lajos írása azt mutatja, hogy a ÁBE vezetői leszámoltak a Turul addigi tevékenységével, s azt nemcsak az ifjúság, hanem a magyarság érdekei szempontjából is elfogadhatatlannak tartották. Véleményük szerint a Turul „13 évi szép, de üres kilátások meddőségében makacsolta meg magát", és „mindenkit bitangnak és hazaárulónak tartanak", akik a megmerevedett Turul-programot meg akarták haladni. Ezzel kezdetét vette a harc a Turul régi és új irányzata között. Barcza Gedeon, az ÁBE új vezére is hangzatos szavak helyett önbírálatot tartott. Megállapította, hogy míg a forradalom után nem volt szükség „észokok adta önfelelősségre", addig 14 évvel később „anakronizmus jelszavakból táplálkozni, midőn szomorú tapasztalataink úgyszólván már pellengérre állították mindazt, ami. . . csupán érzelem szülte hatásokra támaszkodott".1 1 Barcza az elszigetelt részletkérdésekkel való foglalkozás helyett (pl. állástalan diplomások helyzetének javítása, idősek nyugdíjazása, új állások létesítése stb.) a válságot létrehozó okok feltárását tartotta szükségesnek, és figyelmét a társadalmi-gazdasági problémák komplex vizsgálatára fordította. Barczáék, a „kritikai" nacionalizmus képviselőiként szemben álltak az idegen érdekekkel s az idegen — Németországban már uralkodóvá vált — jelszavak magyarországi alkalmazásával. Szerintük az idegen jelszavak után futók, a fasizmus hazai képviselői a nép érdekeivel ellentétes módon akarták megoldani a magyar problémákat, mert — mint kifejtették — „Nem ismerik a magyar lelket, minden lépésük veszélyt jelent. A Pöltenbergek, Damjanicsok lelkiségükben egyek voltak a mártírhalálig . . . Nincs még egy nép, amelynek pszichéje annyi erőből tevődik össze, mint a miénk. Kinek van hát lelkiismerete idegen mintát hozni a magyar nemzet nyakára, ki meri vállalni a felelősség irtózatos súlyát."12 Rámutattak arra, hogy a statiszta szerepébe kényszerített és a politikai „szekértolók jószívű hajcsárjai "-ként jellemzett ifjúságnak rá kell döbbenie, hogy „milliók érdeke lehet csak érdekünk, s nincs más boldogságunk, csak a testvéreinkben".13 Ezt egészítette ki a revízió kérdésében elfoglalt álláspontjuk, mely a trianoni igazságtalanságok mellett az itt élő népek testvéri együttélésének gondolatát is tartalmazta, és megfogalmazták — az akkor hazaárulásnak számító gondolatot —, hogy az ország gazdasági, társadalmi problémái nem csupán és nem elsősorban a magyarlakta területek elcsatolásának a következményei.1 4 A kibontakozás útját pedig a fegyveres revízió helyett a Duna-medencei gondolat megvalósításában látták, melyet a magyarság szupremációjával képzeltek el. Ε nézeteket legegyértelműbben képviselő egyetemi hallgatók tisztában voltak azzal, hogy lázadozásuk, forrongásuk része a világgazdasági válság folyamatának, amely számukra nemcsak a gazdasági élet összeomlását, hanem a kapitalizmus csődjét, a kapitalista társadalom bukását is jelentette. Ezen a ponton pedig a magyarság jövőjéért érzett felelősségük azzal a problémával kapcsolódott össze, hogy a kapitalizmust milyen társadalmi-gazdasági formációnak kell felváltania. Mivel a magyar nép jövője érdekében a legideálisabb társadalmi rendszer megvalósulását kívánták, ezért azt is szükségesnek tar-11 Új Vetés, 1933. szeptember 2. 12 Új Vetés, 1933. október, 10, ül. Debrecen (Db) 1933. október 7., 5. 1 3 Uo. ,4 DFU, 1933. október 24., 4., ill. Barcza Gedeon interjú, 20'. (Az intenzív-interjúk az ELTE BTK Szociológiai Tanszék könyvtárában megtalálhatóak.)
