Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1169 Vlahuta és Gh. Cosbuc, 1903-tól pedig Nicolae Iorga is. Irányában a lap a populizmus mellett folytatja Eminescu nacionalimusát (és antiszemitizmusát), az etnikai-tradicionalista elveket, de ugyanakkor — tekintettel a korabeli román területi igényekre — kultúrnacionalizmust hirdet. Ugyanebben az időben kap — Vasile Parvan történész, archeológus, Dácia-kutató jóvoltából (aki egyébként a dákoromán kontinuitást megkérdőjelezte) — az etnikai elv metafizikai jelentőséget. Szerinte ugyanis az etnikumban a nemzeti szellem fejeződik ki, ami történeti teremtő faktora mind a társadalom politikai szervezetének, mind a kultúrának. A mezőgazdasági struktúrával szorosan összefüggött az antiszemitizmus romániai formája. A birtokos és a paraszt között csaknem mindig ott álló bérlő, az árendás szinte törvényszerűen zsidó volt. Az ő személye tekinthető a kiterjedt népi antiszemitizmus fókuszának. Az ellenérzést megalapozta nyilvánvalóan minden primitivizmus ösztönös idegenkedése a másságtól, s kifejezésében segítségül jött a pravoszláv vallás, amely a zsidósággal szemben a megváltó meggyilkolásával kapcsolatban sokkal gyűlölködőbb volt, mint a katolicizmus. Érdekében állt ugyanakkor a köznépi zsidógyűlölet kihasználása a többi társadalmi osztálynak és csoportnak is. A bojárság érdekeltsége ebben magától értetődő. Érdekelt volt azonban az a nem nagy, de számottevő réteg is, amely a bojárságból indult el, és beérkezett a legnagyobb tőkések közé. A romániai változások egyik sajátossága és eltérése a magyarországitól, hogy itt, bár a tőkés szektor minden mutatója a magyarországi alatt maradt, viszonylag több nagybirtokos tört be a nagytőkés csoportba. A román pénz- és kereskedelmi tőkések érdekei összekapcsolódtak a zsidó tőkések érdekeivel, de egyúttal konkurenciaharcban is álltak a zsidó nagytőkével. Hasznosnak tűnt az antiszemitizmus előttük mint problémalevezető is. Besorolódik az antiszemita hullámba az értelmiség új generációjának nem csekély része is. Végeredményben az uralkodó osztályoknak és a középrétegnek nemigen volt olyan része, amely az antiszemitizmustól mentes maradt volna. Ε jelenséget több szerző a zsidóság nagy számarányára, a faluban való tömeges jelenlétére stb. vezeti vissza. Mi e jelenségben össztársadalmi korrelációt vélünk felfedezni. A háború előtti Romániában a zsidó lakosok száma nem önmagában, hanem a társadalom befogadó képességéhez viszonyítva volt nagy. Egészében nézve, úgy látszik, hogy a zsidó lakosság teljes integrálására csak a kifejlett kapitalizmus fokán képes egy társadalom, s hogy minél messzebb marad el ettől, annál kevésbé alkalmas asszimilálásukra. A román társadalom a már mondottak értelmében erre csak nagyon kis mértékben mutathatott alkalmasságot és készséget. A mintegy 300 000, tehát a lakosságnak kb. 5,3%-át alkotó zsidó lakó Romániában mindenekelőtt azért őrizte meg „keleti" jellegét, mert a társadalom maga is megőrizte, míg a magyarországi 911 227 (5%) zsidó abban az arányban öltött új ruhát, vett fel új szokásokat, sőt új nyelvet és új kultúrát is, amely arányban emancipálták, és helyet kapott a társadalom kibontakozó tőkés szerkezetében. Romániában 1866-ban a kormány az emancipálásról szóló törvényjavaslatot az ellenállás nagy mérve miatt kénytelen volt félretenni. így azután nagyhatalmi „önkény", nevezetesen a berlini kongresszus kötelezte Romániát a zsidók polgárjogainak elismerésére. Ezek ugyan nem érvényesültek, de alapot képeztek az antiszemita uszításhoz. Végeredményben a romániai zsidók egy töredéke a gazdasági hatalom csúcsára jut, óriási többsége előtt viszont éppen úgy nem nyílik az élet megjavításának útja, amint nem nyílik a román társadalom óriási többsége számára sem. A zsidóknak előírták, hogy csak a számukra kijelölt 71 városban telepedhetnek le. Megvon-6 Századok 1981/6
