Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
112 HERMANN ZSUZSA lehet a szerzőt kizárólag kézvonásai árulják el. A megmaradt (és talán önmagában is teljes) szöveg kézírása, az első betűtől az utolsóig: Werbőczié. Elgondolásának lényegét föltárja a megőrzött levél szövege, még ha netán folytatta is azt: fennmaradt javaslatai vizsgálatra alkalmasak s úgy hiszem, érdemesek is. Konkrétságuk hasonló adatszerűségre kötelez, a számokat számokkal kell szembesítenünk. A mércét, az alábbiak bizonysága szerint az egyedül használhatót, a tervezettel egykorú írások adják meg. 1516-ban Velence követe, Antonio Surian, négyéves magyarországi küldetéséből hazatérve, a szokásnak megfelelően, beszámolt tapsztalatairól a szenátusnak, röviden összefoglalva mindazt, amit követsége idején — II. Ulászló uralmának utolsó négy évében — Magyarország politikai és hadi erejéről megtudott. Sommás jellemzést adott az ország vezetőiről és vezetéséről s ennek keretében az uralkodó financiális helyzetéről is. Szemléletesen és (látszólag) konkrétan érzékeltette a pénzügyi gondokat azáltal, hogy II. Ulászló jövedelmeit Mátyáséival vetette össze. Hasonlóképpen járt el utóda, Alvise Bon is 1519-ben, amikor beszámolójában II. Lajos jövedelmeit ismertette.6 A velencei követek aligha tanulmányozták a Mátyás korabeli forrásokat, információikat magyarországi kortársaiktól szerezték. Nemigen vethető szemükre, hogy kritika nélkül fogadták el az adatokat: ezt tették a legutóbbi időkig a történészek is. Pedig e gyanúsan kerek és még gyanúsabban nagy összegeket nem a valóságos Mátyás kapta, hanem a Jagelló-korabeli nemesi nosztalgia teremtette meg. Egy idealizált Mátyás hatalmasra duzzasztott bevételei voltak ezek, valójában csupán abban az összefüggésben léteztek, amelyben — nyilván magyarországi mintára — a velencei követek is használták őket: a Jagelló-uralkodók jövedelmei mellé helyezve, ez utóbbiak csekélységét demonstrálandó. Éppen irrealitásukkal válnak azonban kiválóan alkalmasokká arra, hogy velük a tervezetben megjelölt összegek realitását leméijük. Bizonyság rá a következő táblázat, amelyben Antonio Surian adat-páijaihoz Werbőczi összegei csatlakoznak. A tervezet (ennyit hadd bocsássak pontosabb datálása elé) abban az időszakban készült, amelyről a velencei követ beszámolt. A bevételek forrásai Antonio Surian 1516. évi jelentésében A LEO 233/2-ben tervezett bevételek A bevételek forrásai Mátyás II. Ulászló A LEO 233/2-ben tervezett bevételek A bevételek forrásai bevételei A LEO 233/2-ben tervezett bevételek Sókamarákból Nemesfém és pénzverő' kamarákból Harmincad, huszad, ötvened7 140 000 dukát 400 000 dukát 50 000 dukát 25 000 dukát 36 000 dukát 18 000 dukát 300 000 forint 300 000 forint kb. 50 000 forint 'Magyar Történelmi Tár. 25. 1878. 53, 152. - A velencei követek dukátokban számoltak. A dukát értéke azonos volt a magyar aranyforintéval, ez viszont elméletben teljesen, a gyakorlatban nagyjából megegyezett azzal a számítási forinttal (100 dénár összegével), amely a LEO 233/2-ben szerepel. 7 A velencei követek, akkoriban elterjedt szokás szerint, osszevonták e három bevételi forrást, amely közül a harmadik, a juhötvened csak nevében hasonlított a Magyarországon harmincadnak, Erdélyben húszadnak nevezett külkereskedelmi vámbevételhez.
