Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1141 vagy el nem fogadása ügyében az antiszemitizmus kérdése volt. A nácik nem tartották magukhoz méltóaknak azokat a szervezkedéseket, amelyek nem helyezkedtek az antiszemitizmus álláspontjára. Nehéz megválaszolni, hogy ez a határvonal fajelmélet és fasiszta nacionalizmus között vajon tényleg létezik-e, s ha igen, mekkora ennek elméleti jelentősége. Mindenesetre kétségtelen, hogy eredetileg csak az elméletek egy része, a nemzetiszocialista típusú elmélet volt fajelméleti, s nem kétséges, hogy e,. egyúttal típust is jelöl. Egy olyan típust, amelynek értelmében az új rend megteremtése voltaképpen nem kíván mást; mint az eleve, méghozzá a történelmi idők hajnalától kezdve adott, s legfeljebb csak károsodásoknak kitett, így tehát megtisztítandó, de létező magasrendű faj jogaiba iktatását. Ez a civilizáció egyúttal ab ovo germán civilizáció. Ideológiailag ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a nácizmus nemcsak az egyént tünteti el a faji közösségben, de az utóbbi tisztán biológiai szemlélete segítségével lényege szerint megszünteti a történetiséget is. A fasiszta nacionalizmus ezzel szemben mind az új rendet, mind a neki megfelelő új embertípust megteremtendőnek gondolja. Ugyanakkor, ha az egyént alá is rendeli a kollektívnak, sTia/ az embert „politikai állatnak" tekinti is, sem a kollektívumtól, sem a politikai állattól nem vonja meg teljesen a politizálás, vagyis a változás, a történetiség attribútumait. Mindazonáltal a történeti események azt mutatták, hogy a nemzeti kollektívum elsőbbségének meghirdetése viszonylag könnyen alapul szolgálhatott ahhoz, hogy a fasizmus számára mindenkor szükséges „ellenséget" végül maga is nemzeti s faji alapon konstruálja. A két elmélet közötti átjárhatóságot számos olyan fasiszta elmélet megmutatta, amely eleinte a fajelméletet nem osztotta, vagy egyenesen elvetette, majd idő múltán mégis fegyvertárába helyezte. Ugyanakkor egy-egy esetben nagymértékű ingadozások is megfigyelhetőek voltak, míg a kérdés gyakorlati megvalósításában a német nácik kivételével következetességről végleg nem lehetett beszélni. Feltehető, hogy ez a probléma, mármint a fajelmélet és a biológiai antiszemitizmus kései befogadása és alkalmazásának mértéke, már csak a működő politikai rendszerek mozgásával, belső és külső meghatározottságaival vonatkozásba állítva értelmezhető. A pángermán előkép Mindenesetre a nemzetiszocialista és az olasz fasiszta ideológia a fasiszta elméletek körében két különböző típusnak felelt meg, s ha a továbbiakban az eredet keresésében melléjük állítjuk majd a Cuza, illetve Codreanu által képviselt román fasiszta ideológiát, úgy egy harmadik alaptípushoz jutunk el. Ha a németországi és Monarchiabeli elmélet jellegzetes vonása a fajelmélet, az olasz fasizmusé pedig a balról indult olasz nacionalizmus, a román elmélet megkülönböztető jegye a populizmus, amely mellett Codreanu révén majd megjelenik az ortodox miszticizmus. A náci elmélet alapjait keresve mindenekelőtt azt a szellemi körképet szeretnénk megragadni, amelyben a nácizmus kezdeményezője és első ideológusa, maga Hitler széttekintett, és amelyből meggyőződéseit, doktrínáját merítette. Csak ezt követően vetünk majd pillantást a nácizmus egyéb hivatkozásaira, s nem annyira Hitler, mint a „hivatalos" ideológusok által idézett és részben feltehetően olvasott művekre. Egyszóval a gondolati múltra, amely a nácizmussal abba az egyoldalú kapcsolatba került, amelybe a történelmi kontinuitás miatt az új szakasz új emberei korábbi korszakok gondolkodóit - a szóban