Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
1122 TILKOVSZKY LORANT Funk nyilatkozatát a vendéglátó magyar kormány aligha vehette valamiféle fordulat komoly jelének a magyarországi német kérdés németbirodalmi megítélését illetően. Az az egyébként megelégedéssel fogadott hír, hogy 1937. október 21-én — a külföldi németség befolyásolására kifejtett németbirodalmi tevékenység irányítása körül régóta folyó hatalmi harc folyományaként - elmozdították a VDA éléről Hans Steinachert, aki különösen gyűlölt ellenfele volt a magyar nemzetiségpolitikának, s igen határozottan támogatta Bäsch mozgalmát, nem tehette kétségessé, hogy e személyi változás a náci pártirányítás közvetlenebbé és még hangsúlyosabbá válását jelenti, s így a magyarországi német kisebbség külső befolyásolása nem fog enyhülni, sőt, fokozódása várható.71 Az az összeállítás, amely „Németországi propaganda Magyarországon" címmel 1937. október 30-án készült a magyar külügyminisztériumban, a német nemzetiszocialista párt külföldi szervezete (AO der NSDAP) budapesti helyi csoportjának tulajdonította e tekintetben a döntő szerepet. Eszerint a Volksdeutsche Kameradschaft irányítása nagyrészt az AO kezében van; ez juttatja a VDA-tól származó pénztámogatást is Baschékhoz; ez látja el őket náci propagandaanyagokkal és a Fichte-Bund antiszemita nyomtatványaival. A Kameradschaft vándorkönyvtárai részére az AO Sajtóhivatala (Presseamt) küldi meg rendszeresen Hitler, Rosenberg munkáit s egyéb nemzetiszocialista műveket. Az AO budapesti helyi csoportja a magyarországi német tanítókat kapcsolatba hozza a németországi Nemzetiszocialista Tanítószövetséggel (Nationalsozialistische Lehrer-Bund = NLB), s elősegíti részvételüket ennek németországi nyári tanfolyamain. Az összeállítás ezek megállapítása mellett részletesen foglalkozik a Németországból turistaként érkező nácik propagandájával, akik a németországi viszonyokat demagóg módon dicsőítve, elégedetlenséget szítanak a magyarországi németségben kulturális és szociális helyzete iránt, és több-kevesebb nyíltsággal arra céloznak, hogy a megoldást „Hitler eljövetelétől", a Dunántúl Németországhoz csatolásától várhatják. Az AO számos esetben maga szervezi ilyen agitátorok vidéki izgatását a Volksdeutsche Kameradschaft mellett és a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület ellen. A müncheni Franz Hemmel pl. a Tolna megyei Kurd községben és környékén úgy informálta a német lakosságot, hogy a Gratz-féle irányzat lapja, a Neues Sonntagsblatt Németországból ki van tiltva, s ha ezen irányzat vezető képviselői Németországba utaznának, ott letartóztatnák őket.72 A Szociáldemokrata Párt tervbe vett akciója a hazai náci pángermán propaganda ellen a hatóságok magatartása miatt nem bontakozhatott ki. A párt Országos Német Bizottsága által összehívott kerületi értekezleteket hatósági engedély hiányában újra és újra el kellett halasztani. 1937. november 7-én végre összejöhettek Pilisborosjenőn a „német ajkú" szociáldemokraták képviselői — (a piliscsabaiakat 6, a budakalásziakat 5, a csobánkaiakat 2 küldött képviselte) -, de az ellenőrzésre megjelent főjegyző előbb csendőrökkel mindenkit leigazoltatott, majd amiatt, hogy az előadó német nyelvet kívánt használni, s ehhez ragaszkodott, az értekezlet megtartását megtiltotta. Az emiatt kialakult közel félórás vitának mintegy 120 ember volt tanúja a községben, amelynek 71 H. A. Jacobsen: Hans Steinacher, 449. 7 2 OL, Küm. pol. res. 65. es. 21. tétel. 609/1937. „Németországi propaganda Magyarországon". Bp., 1937. okt. 30.
