Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1117 iskolában végre kell hajtani. „Lehet-e ezek után csodálkozni — kérdi Gratz —, ha Németországban állandóan azt írják, hogy az iskolarendelet tiszta szemfényvesztés, amely a németség szempontjából nem javította, hanem rontotta a fennálló helyzetet? És lehet-e csodálkozni azon, ha a németországi pénzen dolgozó mozgalom ezekre az állapotokra való utalással, és annak hangoztatásával, hogy a magyarsággal és a magyar kormánnyal való együttműködés nem hozza meg a németek kulturális igényeinek teljesedését, és azt csakis a németség nemzeti öntudatának felébresztésével és esetleg Berlin támogatásával lehet elérni, mind szélesebb köröket tud a maga részére megnyerni? Akik az iskolakérdés megoldását akadályozzák, legsikeresebb pacemakerjei annak a mozgalomnak, amelyet azután ők maguk pángermánnak és horogkeresztesnek neveznek, és mint ilyent veszedelmesnek tartanak." Ε helyütt emlékezik meg a memorandum azokról a panaszokról is, hogy egyes községekben a németül beszélő iskolásgyerekeket mindenféle hátrányban részesítik. Az iskolában ún. „szégyenkönyvet" tartanak, amelybe azoknak a gyerekeknek a nevét vezetik be, akik egymást közt vagy az utcán németül beszélnek. Ezek után a memorandum arra mutat rá, hogy nem valósult meg a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületnek a Huss-Basch-féle mozgalom ellenében kifejtett törekvései második előfeltétele sem, mert a hatóságok az egyesület szervezkedését általánosságban véve nemhogy előmozdították volna, de minden módon megakadályozták. Tolna megyében, ahol igen erős egyesületi fiókok voltak, másfél év óta semmi gyűlést nem engedélyeztek az egyesületnek. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ez a fontos terület teljesen át lett engedve a Huss—Basch-csoport ottani helyi exponenseinek, Mühl bonyhádi orvosnak, Reitinger gyönki orvosnak, Zimmermann kalaznói tanítónak stb. Teljes vakságra vall — mutat rá Gratz —, hogy a megyei hatóságok azt hitték, ellene dolgoznak a német akciónak, ha az egyesület működését megakadályozzák: valójában ennek éppen az ellenkezőjét érték el, ti. azt, hogy ez a vidék teljesen ki volt szolgáltatva a radikális agitációnak, úgyhogy ez idő szerint kérdéses, lehet-e még az elmérgesedett viszonyokon változtatni. De másutt is a legkülönbözőbb módszerek alkalmazásával teszik lehetetlenné az egyesület fiókjainak megalakítását. A belépőkkel visszavonatják belépési nyilatkozataikat, a csendőrség letartóztatja az egyesület tagszervezőit, az egyesület kalendáriumát elkoboztatják a gazdáktól, kihallgatásra idézik a Neues Sonntagsblatt előfizetőit, házkutatást tartanak az egyesület tagjainál; a legkülönbözőbb ürügyekkel pénzbüntetéseket rónak ki rájuk. „Amikor arra vállalkoztam, hogy megindítsam a Baschék elleni akciót, szóval és írásban kijelentettem, hogy azt csak akkor tartom sikerrel kecsegtetőnek, ha (az iskolakérdés megoldásától eltekintve) a hatóságok segítségére lesznek az egyesületnek abban az irányban, hogy a rájuk hallgató komoly elemeket be fogják terelni az egyesületbe, vagy legalábbis nem fogják lebeszélni az egyletbe váló belépésről, aminek fejében kijelentettem, hogy az egyesületnek nemcsak nincsen kifogása, hanem egyenesen kívánatosnak tartaná, ha a helyi fiók vezetését az ottani intelligencia — papok és tanítók — vennék át. Tényleg azonban ebben a tekintetben mindenütt az ellenkező eljárást tapasztaljuk, sőt ott, ahol sikerült egy-egy tanítót megnyernünk az egylet fiókjának vezetésére, a hatóságok azonnal közbelépnek, hogy őt lemondásra bírják" — írta Gratz emlékiratában. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy amíg így egyfelől a hatóságok nemcsak nem könnyítik meg az egylet működését, hanem azt egyenesen megakadályozzák, a Huss—Basch-csoportnak
