Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1111 akivel szenvedélyesen tovább vitatkozva — együtt harcolhat. Szabó Dezsőhöz hasonlóan őt sem elégítette ki Szekfű borúlátó aggodalmaskodásra szorítkozása olyan kérdésekben, amelyekben szerinte is felháborodottan kiáltani, tettekre szólítani kellene, de az óvatoskodó megfogalmazások őt mégsem indították bántó gyanúsítgatásokra, hanem a cikkből kihámozta a lényeget, a német disszimilációs törekvések képében jelentkező „új nagy nemzeti veszedelem" érzékelését, és Szekfű részéről már ezt is igen pozitívan értékelte. Bajcsy-Zsilinszky a Szabó Dezső-i zsákutcát 1937 őszén elkerülve, politikailag helyes irányban keresett utat.4 7 A Bajcsy-Zslinszky és Szekfű között folyó vitában továbbra is fontos helyet foglalt el Bleyer szerepének értékelése, különös tekintettel arra, hogy a korábbi ellentétek és az 1935-ben bekövetkezett nyílt szakadás ellenére a magyarországi németség mérsékelt és lojális irányzata éppúgy, mint a külső - immár náci - segítségre támaszkodó radikális irányzata, egyaránt Bleyer örökösének vallotta magát, mégpedig kizárólagos jogosultsággal. Szekfű véleménye szerint „Baschék csak kihasználják Bleyer presztízsét, s legendás alakká teszik, de ez a legendahősük nem az, ami Bleyer az életben volt. Jellemző — mondotta -, hogy halála után egész levelezését elvitték Münchenbe a Deutsche Akademie-ba, nehogy a levelekből kideríthető Bleyer meghazudtolja a mai volksdeutschokat".48 Eltekintve most attól a problémától, hogy az 1933 végén elhunyt magyarországi német kisebbségi vezér irathagyatéka egy Szekfű értesülésétől eltérő megállapítás szerint Budapesten maradt, magánkézben — (bizonyára a család birtokában) —, mígnem a főváros 1944-45. évi ostroma idején megsemmisült,4 9 annyi bizonyos, hogy Hedwig Schwindt 1960-ban Münchenben megjelent Bleyer-életrajza,50 amelynek adatgyűjtése még az 1930-as évek közepére eshetett, hiszen egy fejezetét a Bäsch szerkesztette magyarországi német tudományos folyóirat, a Südostdeutsche Forschungen 1936-os évfolyama közölte,5 1 s a mű egésze szinte kizárólagos forrásként épp a szóban forgó Bleyer-irathagyatékot használta fel, egyáltalán nem cáfolja meg, hanem megerősíti a „volksdeutsch" Bleyerképet, s ugyanez mondható azokról a Bleyer-dokumentumokról, amelyek - a megsemmisült vagy lappangó Bleyer-irathagyatéktól függetlenül - a németországi levéltárakból azóta előkerültek. A Gratz—Pintér-féle mérsékelt és lojális irányzat, hogy megnehezítse Bleyernek a Volksdeutsche Kameradschaft általi kisajátítását, feledésbe merítette Bleyerrel fennállott ellentéteit, az örökös problémákat amiatt, hogy a lojalitását mindig nyomatékosan hangsúlyozó kisebbségi vezér mégis külföldi német segítséget sorozatosan igénybe vevő különféle akciói a magyar közvéleményben milyen visszatetszést keltettek, s mennyire megnehezítették az előrejutást a jogos nemzetiségi igények elérése terén. Bleyer mérsékletét 4 7 Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejló'déséró'l és a szellemtörténethez való viszonyáról. Századok, 1971. évf. 5. sz. 966-1001. 4 8 Szekfű Gyula levele Bajcsy-Zsilinszky Endréhez. Bp., 1942. május 30. MTA (Magyar Tudományos Akadémia) Könyvtárának Kézirattára, Szekfű-hagyaték. 49 Wolfgang A. Mommsen: Die Nachlässe in den deutschen Archiven (mit Ergänzungen aus anderen Beständen). Schriften des Bundesarchivs 17. Boppard, 1971. 48. 363. tétel: „Jakob'Bleyer. . . Nachlass 1945 in Privathand in Budapest durch Kriegseinwirkung vernichtet". s "Hedwig Schwind: Jakob Bleyer. München, 1960. 51 Hedwig Schwind: Jakob Bleyers Eintritt in den Kampf für das ungarländische Deutschtum. Südostdeutsche Forschungen, 1936. évf. 78-115.
