Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
1102 TILKOVSZKY LORANT kitételét olyan kérdésekben, amelyekben a német népi (völkisch) irányzat gyökeresen más felfogást vallott és terjesztett. A VDA éppúgy, mint Magyarországon a Volksdeutsche Kameradschaft, bizonyára nem kis megrökönyödéssel fogadta, hogy míg a magyar nyilatkozat — a politikai magyar nemzetfogalomnak megfelelően — a magyarországi németségnek nemcsak a magyar államhoz, de a magyar nemzethez fűződő elszakíthatatlan kapcsolatát oly nyomatékosan hangsúlyozta, a német válasznyilatkozat a nagy német népközösséghez tartozásra nem is utalt; úgy ismerte el a magyar államhoz való hűségének kötelezettségét, hogy a német nép iránti kötelezettségéről szót sem ejtett. Szó nélkül hagyta a magyar nyilatkozat azon állítását, hogy a magyarországi németség asszimilációja teljes egészében természetes, erőszakolástól mentes folyamat, jóllehet az egész népinémet propaganda középpontjában ennek vitatása áll; nem reagált annak leszögezésére, hogy a magyarországi németség „nem autochton őslakos", holott ismeretes, hogy ezen az alapon próbálnak a magyarok kevesebb jogot adni a magyarországi németeknek, mint amit követelnek az elszakított területek magyar kisebbségeinek, jóllehet ezúttal is ígérik a két kérdés azonos kezelését. Úgy fogadja el a jogegyenlőségre vonatkozó magyar megállapítást, hogy nem veti fel a kollektív nemzetiségi jogok kérdését; úgy ismeri el a gazdasági téren való — tulajdonképpen csak individuális — egyenlőséget, hogy megfeledkezik a saját külön német gazdasági szervezetek hiányáról. Ezekhez képest inkább csak a német propaganda által dúsan táplált önérzetet érintette, hogy a német válasznyilatkozat nem ellensúlyozta a magyar nyilatkozat néhány bántónak talált mozzanatát. így pl., hogy a magyarországi német kisebbséget csak számaránya alapján, és nem teljesítményeit is figyelembe véve helyezte első helyre az ország nemzetiségei sorában, vagy hogy Európa törökellenes védelmét kizárólag a magyaroknak tulajdonítva, nem vett tudomást arról, hogy javarészt németeknek köszönhetik a török kiűzését Magyarországból stb. Hess nyilatkozatának az az állítása, hogy a magyar nyilatkozatot „a német közvélemény megelégedéssel fogadta", egyáltalán nem fedi a valóságot. Megdöbbenést azonban első sorban nem ez, hanem a német válasznyilatkozat keltett, amely úgy hatott a völkisch propagandától átitatott németországi és külföldi német körökre, mint nagy érzelmi telítettséggel, széleskörűen propagált eszmék és elvek cserbenhagyása államközi kapcsolatok fenntartása, megszilárdítása kedvéért. így a nyilatkozatcsere csak elmélyítette a Steinacher vezette VDA már korábban igen kiszélesedett ellentétét egyfelől a Külügyi Hivatallal, amely az egész akciót előkészítette, másfelől — Hess kiábrándítónak talált válasznyilatkozata folytán - az NSDAP-val. Az nem volt köztudomású, hogy előzetesen Hitler személyesen is jóváhagyta a nyilatkozatok szövegét, amelyek együttvéve azt a benyomást keltik, hogy „magasabb érdekből" német részről engedményeket tesznek a magyar nemzetiségpolitikai felfogásnak és gyakorlatnak, és sovány iskolaügyi intézkedések ellenében tulajdonképpen befagyasztják a magyarországi német mozgalmat.34 Magyar részről kétségkívül olyan reményeket tápláltak, hogy a nyilatkozatcsere nyomán megszűnik vagy legalábbis gyengül a külső beavatkozás a magyarországi németség ügyeibe, s ezáltal a Volksdeutsche Kameradschaft agitációja ellen könnyebb lesz fellépni.35 Ezek a várakozások azonban nem igazolódtak, s így hamarosan magyar részről is 34Joachim Kühl i. m. 133-134. 35 A bécsi Reichspost 1937. július 22-i vezércikke is, mely budapesti levelezőjétől származik, ebben az értelemben üdvözli a nyilatkozatcserét, s „csodálkozik azon", hogy a magyarországi német
